Stresszmentes karácsony

A stresszmentes karácsony talán nem is létezik - de azért mindent megteszek, hogy az ünnepek alatt a semmittevésre is legyen időm, ne csak főzzek. Hogy az ünnepek előtt előre főznék, az eleve kizárt, erre még sosem volt példa - s nemcsak azért, mert eleve szkeptikusan nézek a mélyhűtés intézményére, hanem azért is, mert kevés olyan ételt szeretek, ami nem akkor a legfinomabb, ha frissen készül.

Gyerekkorom karácsonyi terüljasztalkái nem jöttek volna létre, ha nincs a támogató nagyszülői kör. Mivel ez nálunk ebben a formában hiányzik (földrajzi akadályok miatt), kicsit át kellett alakítani a szokásokat meg magamban annak a definícióját, hogy milyen is a szép karácsony. Így a szép karácsony nálam nem jelent háromféle sültet, nyolc különféle süteményt, kocsonyát és töltött káposztát egy étkezésen belül. Mondjuk ekkora méretű asztal és ennyi főzőedény sem áll a rendelkezésünkre, de nemcsak ezért. Pár éve vezettük be és mostanra már hagyománynak nevezhető, hogy 24-én este a család sajtfondüzik. Az elkészítési ideje alig fél óra, mindenki szereti (igaz, a salátát hozzá csak a felnőttek eszik, de ezt karácsonykor elnézzük a gyerekeknek), van egy kis szertartásjellege és nem mindennapi. Az, hogy speciális edény kell hozzá, még csak nem is igaz. Az első két karácsonykor, amikor fondü volt a vacsora, még nem volt speciális edényünk. Egy egyszerű, vastagabb falú lábast és a teáskanna melegen tartására használatos cserépedényt használtuk, a meleget pedig teamécses adta. Egyébként a mécses nekem jobban bevált, mint a speciális fondüpaszta.
A sajtszószba nemcsak kenyeret, de alma- és répaszeleteket is lehet mártogatni - ez csak egy tipp.

A stresszmentes karácsony része nekem az is, hogy a két ünnep között mit főzünk és eszünk. Szerencsére nem szoktuk betegre enni magunkat - mivel fent részletezett okokból nem is főzök annyit, hogy ez megtörténhessen. Mégis, sosem árt egy kis könnyedebb és gyorsan elkészíthető étel.

A képen a kedvenc zelleres-sonkás tészta látható. A sonkás tészta elég elterjedt osztrák étel, csuszatésztával, tejszínes sonkás szósszal készül. Én most sonka helyett konyhakész füstölt-főtt tarját vágtam hozzá kockára (három főre kb. 3 centi vastag szeletet). Egy serpenyőben kevés olajon megpároltam három zellerszárat, majd hozzáadtam a tarját. Együtt melegítettem pár percig, aztán a kifőtt csuszatésztához kevertem és néhány kanál tejfölt tettem még rá.

A tarját egyébként gyakran használom, ha gyorsan akarok kevés húst tenni egy túlnyomó részt zöldséges ételbe. Ma például ehhez a serpenyős egytálhoz: kevés vajon személyenként fél fej édesköményt és egy almát, valamint egy centi vastag szelet főtt tarját  előbb fedő alatt majd röviden fedő nélkül két kiskanálnyi citromlével párolunk. A legvégén összekeverjük két-három kiskanál fűszeres - pl. dijoni - mustárral. Só az én verziómhoz nem szükséges, persze ízlés dolga. Az ízek tökéletes harmóniája.

És hogy az ajándékokról se feledkezzünk meg: szinte minden évben ajándékozok saját készítésű lekvárt. Személyes kedvencem a narancslekvár, de ezt nem mindenki szereti a családban, így édesebbnek is lenni kell a kínálatban. Idén próbáltam először a kiwi-mandarin lekvárt. Két kisüvegnyi adaghoz 60 deka hámozott mandarin és 30 deka hámozott kiwi szükséges. A hozzávalókat késes aprítóban pépesítjük, majd 30 deka zselésítő cukorral addig főzzük, amíg hideg tányérra cseppentve megszilárdul. Közben le kell szedni a tetejéről a habot - de tilos kidobni, mert tejföl-tejszín keverékéhez adva remek desszert.

Boldog és stresszmentes karácsonyt kívánok!

Wokzöldség

Egy cukkinit és 25 centi pórét és két gerezd fokhagymát wokban mákolajon és némi szójaszósszal - persze ez nincs kőbe vésve - kevergetve pirítottam addig, amíg a cukkini már puha, de még roppanós lett. Az utolsó pillanatban némi csilipaprikát őrültem rá és egy kiskanál citromlével locsoltam meg. Külön száraz serpenyőben két evőkanál szezámmagot pirítottam, ezt rászórtam a zöldségre. Ez így köret lett a vasárnapi sült húshoz, de még pont maradt belőle annyi, hogy a maradék rizzsel és pár húskockával tökéletes ebéd lett hétfőre. A sors fintora, hogy amikor végre megint van elkészített ebédem, akkor betegség miatt mégsem kerül a lunchboxba. Azért persze finom volt.

Sokoldalú sárgarépaleves

80 deka sárgarépát, két krumplit és 15 centi póréhagymát felteszünk főni annyi vízben, amennyi ellepi + kb. fél liter. Picit sózzuk. Külön elkészítünk egy kisebb csészényi zöldséglevet, ennek a felét hozzáöntjük. Amikor a zöldségek megpuhultak, botmixerrel pépesítjük. Két-három mandarint főzés nélkül szintén pépesítünk a levessel. Egy deci tejszínt és egy kiskanál reszelt szerecsendiót keverünk a leveshez.

Eddig a leves - amely attól lesz sokoldalú, hogy mit teszünk még bele. Az egyszerűbb - azaz kevésbé munkaigényes, de éppoly finom verzió szerint kockára vágott kéksajtot szórunk tálaláskor a levesbe.
A bonyolultabb verzióhoz kb. 20 deka pulykamellre és három evőkanálnyi felkockázott baconszalonnára van szükség. A szalonnát kevés olajon mély serpenyőben megpirítjuk, hozzáadjuk a csíkokra vágott pulykahúst, egy kanál balzsamecetet loccsantunk rá és hirtelen átsütjük. Egy fél kis bögre zöldséglét öntünk a serpenyőbe és borsozzuk - a sózás szerintem szükségtelen, mert az alaplé és a szalonna is sós, de persze ízlés dolga. Akkor van kész, amikor már alig van lé a húson és az is sűrű.
A levesbe tálaláskor belekanalazzuk a szalonnás húst és rá egy marék mazsolát szórunk. És a hangsúly a mazsolán van, bármilyen bizarrul is hangzik elsőre!

Ha(w)rapnivaló

Elfoglalt, dolgozó háziasszonyok legjobb barátja a tortilla wrap. Ha nincs is otthon semmi főtt vagy főzni való étel, csak egy kis zöldsaláta, sajt, szalámi és mustár, akkor is sokkal ebédebb kinézetű mindezt wrapként enni, mint két szelet kenyér közé rakva. Ma viszont volt kedvem és időm főzni, így eggyel komplikáltabb verziót készítettem, darált húsos tekercset.

30 deka darált húst serpenyőben megsütöttem. Az ízesítés: 3 gerezd fokhagyma, két paradicsom - aki akarja, meghámozhatja - só, bors, oregano, édesmustár (süss-würzig volt rajta a felirat), egy kiskanál balzsamecet. Addig sütöttem, amíg már nem volt alatta-rajta nedvesség és kicsit barnulni kezdett a hús.

A wrap közepére tettem egy széles csíkban a húst (4 tekercsre elég ez az adag), bőven tettem rá ruccolát és más leveles salátát, 4 póréhagymakarikát is elosztottam egyenletesen, majd összehajtogattam a wrap csomagolásán látható módon. (Először az alsó harmadot felfelé, aztán egyik és másik szélső harmadot középre. S hogy így is maradjon, szorosan alufóliába csomagolom.)

Lehetne persze a tortillat is otthon készíteni, évente egyszer-kétszer szoktam is, de az nem a 30 perces  főzés kategória, kész alappal viszont 20 perc alatt elkészül.

Gumibogyószörp

Rolller által inspirálódva új turmixot készítettem, hozzávalói: másfél banán, három maréknyi mélyhűtött vegyes bogyósgyümölcs, fél narancs leve. Zseniális, én mondom, és az egésznarancsossal ellentétben a gyerekek is fogyaszthatónak ítélték.

Kókuszos almadesszert

Hideg = sült alma - ez kérem matematika, még ha nem is az iskolai. Az időtakarékos megoldása pedig sütő helyett lábasban készül.

A hozzávalók arányával mindenki kedvére játszhat, nálam épp így alakult: 3 alma csutkátlanítva de héjjal együtt, gerezdekre vágva, két evőkanál kókuszreszelék. Ezeket némi fazékban olvasztott vajra dobtam, kevés vizet öntöttem még rá, beledobtam két szegfűszeget a vízbe, megszórtam fahéjjal, aztán lefedtem. Amikor az alma majdnem megpuhult, még fedő nélkül kicsit tűzön hagytam amíg a leve el nem tűnt, majd kis tálkákba osztottam szét és mézet csurgattam rá. Száraz serpenyőben három evőkanál mandulát pirítottam, ezzel szórtam meg az almát. Szerintem terápiás hatású s az almacsutkátlanító szerkentyűm segítségével mindössze 12 perc alatt kész lettem.

Csicseriborsós párnácska

Ma a változtosság kedvéért nem a szállíthatóság volt a szempont, hanem hogy 6 év alattiak is egyenek valamit - betegápolás miatt home office-on vagyok. HaHaHa. Ha velem iratnák a home office címszót egy lexikonban, akkor az lenne a definíció, hogy az a fajta munkavégzés, amikor az ember bármibe kezdene, félbeszakítja valaki, minek következtében a munkavégzés érdemi része az éjszakai órákra esik. De addigra már szerencsétlen munkavállaló hullafáradt a frusztrációtól, hogy egész nap alig haladt.

Na de térjünk át a receptre, amely a helyzetből adódóan nem egy fős, hanem családi adag. Egy doboz konzerv csicseriborsóról leöntjük a levet és megmossuk, majd beletesszük az aprítógépbe. Feltörünk négy tojást, s ezek is mennek a csicseriborsó mellé. Simára mixeljük az egészet, majd kivesszük az aprítóból a kést, s a masszába apránként belekeverünk három evőkanál lisztet (vagy annyit, hogy sűrű legyen, s serpenyőre téve ne folyjon szét.) Még két púpozott evőkanál római kömény, ízlés szerint só és bors kerül bele. (Ha csak magamnak főztem volna, akkor két gerezd fokhagymát se hagytam volna ki, de a gyerekek hagymafóbiája miatt ezt most nem kockáztathattam.) Ja igen, és a római kömény nagyon fontos, anélkül totál élvezhetetlen a végeredmény. Onnan tudom, hogy csináltam pár ilyen natúrt is, számítva arra, hogy a gyerekek majd finnyáskodnak.

Serpenyőben olajat forrósítottam - figyelem, ilyen vele évente egyszer fordul elő, úgyhogy elő a fanfárokkal, ünnepeljük a hőst - és evőkanállal adagoltam a kis párnácskákat, majd mindkét oldalukon világosbarnára sütöttem őket. Tejföllel és natúr paradicsommal igazán remekbe szabott ebéd, ha meg valami salátát eszik hozzá az ember, akkor egyenesen királyi.

Maradék rizs kétszer

Ez itt ugyebár nem egy menő gasztroblog, ahol a blogger a kreativitását akarja kiélni. Itt nem bonyolult bevásárlólisták vannak, hanem kiábrándító rizsmaradékok, amiket fel kell használni. Mégpedig sürgősen.

Persze jó nekem, más nők, ha elutaznak négy napra és otthonhagyják a családot, előtte két napig nonstop főznek és fagyasztanak, hogy éhen ne haljon a család. Ehhez képest, ha én otthon hagyok egy lábasnyi rizst azzal, hogy egyék meg, az érintetlenül bevárja hazaérkezésemet. És nem azért, mert a hátramaradottak nem tudnak főzni, sőt! Azért mert inkább teljesen új ételekben gondolkoznak. Így lett, hogy szombaton már sürgősen fel akartam használni a vasárnap elkészült rizst. 

Egy serpenyőben kb 35-40 deka zöldborsót vajon megpároltam, picit sóztam, majd belekevertem a rizsbe. Ez volt a kiindulópont. Most külön vettem kábé két felnőtt adagnyi rizibizit. A többihez egy normális (normális az, amiben nem cafatok vannak, hanem egy tonhaldarab) tonhalkonzerv tartalmát - olaj nélkül - adtam, citromot csavartam még hozzá és reménykedtem, hogy a gyerekek még mindig szeretik a tonhalas rizst, és hogy ezzel a csellel némi zöldséget is bírok a gyomrukba csempészni. Ez így is lett, fogyott valamicske - a maradékot pedig tovább tupíroztam vasárnapra, így:

szintén volt még némi párolt bab a hűtőben, ezt hozzákevertem a tonhalas rizibizihez. Tűzálló tálba simítottam, ráöntöttem egy darabolt, hámozott paradicsom konzervet és reszeltem rá kétféle sajtot, az egyik valami alpesi akármilyen, a másik pedig egy kicsit erősebb ízű francia keménysajt volt - ez utóbbi volt igazából a lényeg. Sütőben kábé 20 perc alatt készült el, mivel már minden hozzávaló kész volt, csak a sajtréteg színét kellett figyelni. Igazából amennyire toldott-foldott a története, annyira lett zseniális az íze, amit ismét hangsúlyozom, a tökéletes sajtválasztásnak köszönhettünk. S a hűtőből ezennel felhasználtam az utazásom előtti maradékokat. Bruttó elkészítési idő 40 perc, de ha a rizibizi kész, akkor csak 22.

Na de mi lett azzal a két felnőttnyi rizibizivel? Nagyon egyszerűen, serpenyőben, vajon és fél citrom levén pároltam majd sütöttem kábé két maroknyi mélyhűtött királyrákot. Sót, borsot szórtam rá, s már kész is. Remek lett, s főleg rekordgyors - mindennel együtt 20 perc, s a végén még a gyerekek is hajlandóak voltak megkóstolni a rákokat, és még ízlett is nekik. De sajna addigra már nem sok maradt.

Energiaital

Az úgy van, hogy a kávé feltétlen híve vagyok, de nem azért, mert felfrissít, hanem a) a rituálé b) az íze miatt. Ha energiára van szükségem, akkor gyümölcsöt eszem - és az utóbbi időben rászoktam a vitaminkoktélokra. Nem, nincs gyümölcscentrifugám és valahogy sajnálnám is a gyümölcshúst kidobni. Inkább vállalom, hogy kicsit sűrűbb-rostosabb az ital - pont olyan, mint az egyik közeli Vitaminbárban.

Eddig két kedvencem van, további kísérletek még bizonyosan jönnek.

Kiwikoktél: 1 kiwit, egy narancsot egy gerezd citromot fél pohárnyi multivitaminlével összeturmixolok. (Ez látható a képen)

Ananászkoktél: Ananászkonzervből négy karika ananászt, egy narancsot fél pohár ananászlét (a konzervből) és fél pohár multivitaminlét összeturmixolok.

Ezeket kár lenne szállítgani a munkahelyre, inkább frissen iszom meg a reggelihez.

Édes-pikáns rizssaláta

Ez az étel a tökéletes megoldás kis mennyiségű maradék rizs felhasználására: mindössze két púpozott evőkanálnyi kész párolt rizsre lesz szükségünk. Ezen kívül:
egy édesköményt három centi hosszú csíkokra vágunk, és egy serpenyőben kis olivaolajon egy gerezd fokhagyma kíséretében, kevés víz hozzáadásával fedő alatt öt percig pároljuk. Ezalatt feldarabolunk 5 közepes paradicsomot, ezeket is hozzáadjuk az édesköményhez, valamint egy fél doboz paradicsompürét (nem sűrítményt!). Sóval, frissen őrölt borssal és némi csilipaprikaszirommal ízesítjük és  - már fedő nélkül - addig hagyjuk a tűzhelyen, amíg az édeskömény megpuhul. Ekkor még felkockázott juhsajtot adunk hozzá.
A ragut összekeverjük a rizzsel és hidegen vagy melegen fogyasztjuk, mindkét módon remek és laktató saláta, melynek elkészítése nem több, mint 25 perc.

Toscana ihlette

Annak, hogy olyan régen nem került ide új recept, fölöttébb kellemes oka van: sokat utazgattam mostanában. Oké, hogy munka miatt, de azért pár nap Firenze még munkával együtt is egész elviselhető.
Néhány önellátó apartmanban eltöltött napon kívül nem voltam még Olaszországban, így legszívesebben minden éttermi élményt végigjegyzeteltem volna, hogy itthon meg tudjam ismételni. Persze erre semmi esély, hiszen még a paradicsomszósz íze is más, mint párszáz kilométerrel északabbra.
Ettem többek között spenótos ricottával töltött tésztát gorgonzolaszósszal, tengeri herkentyűs rizottót, padlizsános tésztát (másfélét, mint amit én szoktam főzni), hajszálvékonyra szeletelt húsokat salátával. Egyáltalán: rengeteg salátát mindig jó sok szeletelt vagy reszelt parmezánnal vagy más ahhoz hasonló keménysajttal. Ami viszont meglepetés volt: a toszkán konyhában nagyon fontosak a borsó- és babfélék. Köretként, salátában ettem, de vannak babos-borsós levesek is. Ezért aztán kedvet kaptam ma egy kis babbal kombinált tésztaételhez: egy fél doboz hámozott és kisdarabos paradicsomból készítettem egy szokásos paradicsomszószt olivaolajjal és két nagy gerezd fokhagymával. Ebbe két evőkanál fehérbabot tettem (a gyorsaság kedvéért most ez is konzerv volt). Ebbe a szószba még 10-12 kocka fetát kevertem, spirál tésztára öntöttem. És tényleg, bár eszembe sem jutott volna Firenze előtt babos tésztát enni, most nagyon ízlett. Talán mert eszembe juttatta, hogy október elsején éjjel rövidujjúban bort kortyolgatok a Piazza di Santo Spirito-n?

p.s. Egyébként ismét csak átmenetileg állomásozok második hazámban, így a szokásos napi menükkel okóber 13. után jelentkezem majd.

Zöldséges-lazacos nokedli

Ez az étel csak azért fér bele a lunchbox kereteibe, mert majdnem teljesen maradékokat használtam fel hozzá. Ha külön kellene elkészíteni minden hozzávalót, akkor inkább egy nyugalmas szombati ebédnek lenne megfelelő. Így viszont, hogy a hétvégéről maradt nokedli, tegnapról pedig zöldségleves, tényleg villámgyorsan, mondjuk 10 perc alatt elkészültem vele.

A zöldséglevesből kimentettem főtt répakarikákat és szintén főtt édesköményt - ez utóbbit egyben szoktam főzni, most tehát felkockáztam. A zöldségeket és a nokedlit pici vajon és három evőkanál zöldséglevessel serpenyőben összemelegítettem. Közben feldaraboltam falatnyi méretűre két szelet füstölt lazacot (nem két halat, hanem az előrecsomagolt verzióból két szeletet.) Tálaláskor a zöldséges nokedlire rászórtam a lazackockákat, rákanalaztam három kiskanál natúr joghurtot, megszórtam egy evőkanálnyi petrezselyemmel és az édeskömény levelével díszítettem.

Heti terv

A múlt heti ritka bejegyzések és az ennek okán feltett reklamáló kérdések után egyszerűen muszáj magyaráznom a bizonyítványom. Szóval hogy a lelkesedésem töretlen, de azért egy kedvenc receptet nem egyszer főzök meg - és másodszorra már nem posztolom. Meg múlt héten egyszer még egy beülős ebédre is elcsábultam - erről majd külön.

Ez a hét több szempontból is nemnormális. Egyrészt "A" jelű gyermek beteg, tehát rengeteg időm van főzőcskézni. Másrészt kímélő étrendet kíván - nem ő, hanem a betegség -, tehát az időtényező ellenére is sárgarépafőzelék lesz a maximum, amit főzhetek. Harmadrészt csütörtöktől konferencián vagyok, szóval nulla perc konyhai munkával fogok ételhez jutni, sőt reggelihez, ami szerintem a legnagyobb luxus a világon.

Na de hogy a héten fennmaradó három napra mégis tervezzek: egy adag maradék pörkölt még van tegnapról - ez lesz ma a szerencsés nemdiétázóknak, holnapra egy padlizsános tészta a terv (a padlizsánt már tegnap délután megsütöttem) és szerdán a másfél édeskömény vár még felhasználásra a hűtőből, gondolom, hogy kuszkusszal és valami sajttal. De ez még alakulhat.

Vasárnap már itthon leszek - de szerintem akkor házon kívül eszünk. Használjuk ki, hogy látjuk egymást 14 nap alatt öt darab napon, melyből egy esik hétvégére.

Egy marék ez, egy marék az

A hétvégén ismét piacoztam, és most, szerdán már kicsit kezdtem pánikba esni, hogy a választékhoz képest nem sokat főztem még. Így aztán a legsürgősebben elhasználandók közül válogattam: egy maréknyi póréhagymát, egy maréknyi rókagombát, egy maréknyi édesköményt tisztítottam meg és szeleteltem. A pórét megfuttattam olajon, majd rádobtam a gombát és az édesköményt. Egy perc után ráöntöttem kicsit több, mint egy deci zöldség alaplét és fedő alatt pároltam tovább. Ekkor feltettem egy deci búzát másfél deci alaplével fedő alatt főni. Ez tíz perc után kész, ha mard némi víz, azt egyszerűen le kell önteni.

 work in progress

A zöldségekkel még annyit kell foglalkozni, hogy amikor az édeskömény már majdnem teljesen puha, akkor egy fél citrom levét nagyjából rányomkodom (ami még benne marad, abból a szakács kaphat egy limonádét) és egy púpos kiskanálnyi dijoni mustárt is belekeverek, s egész addig főzöm, amíg már nincs folyadék a zöldségeken. (Hogy mennyi mustár kerüljön bele, az erősen függ a mustár erősségétől. És bármilyen rossz hír, glóbusz mustárral ne is próbálkozzunk, az csak ront a helyzeten.) Nekem az alaplében lévő sósság elegendő, ha valaki sósabban szereti, akkor még érdemes a párolás közben sózni. Egyébként csak annyi a feladat, hogy a búzát és a zöldséget összekeverje ez ember, s máris kész a holnapi ebéd.

Most nehéz megsaccolnom az elkészítési időt, mert pár dolgot párhuzamosan csináltam és szándékosan alacsonyabb hőfokon főztem, hogy húzzam az időt, de azt hiszem, zöldségpucolással és mindennel nem több, mint 30 perc.

Indiai lencsefőzelék majdnem "ötelemes" csirkével

A hagyományos lencsefőzelék nem épp az a pillanatok allatt elkészülő fogás, viszont a vörös lencse valóban elkészül fél óra alatt, ezért ez az egyik kedvenc őszi-téli ételem. Két személyre egy deci lencsét főzök kábé másfél-kétszeres mennyiségű vízben. Két-három babérlevelet és két gerezd fokhagymát is teszek a főzővízbe és kicsit megsózom. A főzés egész ideje alatt fedő alatt van a főzelék, csak a hőfokot szabályozom - az első forrásig magas hőfokon, aztán fokozatosan egyre alacsonyabban. Eddig nincs benne semmi különös, pláne indiai. Viszont amikor már megpuhult a lencse, akkor nemcsak kb 3/4 deci tejszínt keverek el a főzelékben, hanem egy-másfél kiskanál őrölt római köményt is. A római köménynek kábé annyi köze van Rómához, mint nekem, viszont az indiai konyha egyik kedvelt fűszere. Az íze egy kicsit sem köménymagszerű, és még csak hasonlítani sem tudom semmihez, egyszerűen  - szerintem - finom. Egyébként a tejfölös túrót is feldobja, de ez más lapra tartozik.

Hogy mégse maradjon feltét nélkül a főzelék - bár Indiában akár maradhatna is - egy gyors serpenyős csirkét sütöttem hozzá. Az eredeti receptet egy kínai öt elem elve alapján főző barátnőmtől tanultam, most annyiban butítottam le, hogy a friss rozmaringot kihagytam belőle. Egyrészt mert nem tudtam, mennyire illene a római köményhez, másrészt meg nem volt otthon. Tehát amíg a lencse békésen puhul, elkészítem a csirkét.

Egy fél csirkemellet megmosok, kockákra vagy csíkokra vágok - tetszés szerint. Előkészítek egy kis húsleves alaplét. Akik szoktak ilyet tartani a mélyhűtőben, azok előszedhetik, én az egyszerűbb utat választottam, adalékanyagmentes levesport öntöttem fel forró vízzel. Bocsánatos gasztronómiai bűn, remélem.
A serpenyőben olajat melegítek, két gerezd fokhagymát dobok rá, aztán a csirkét, amelyet mindkét oldalán fehéredésig sütök. Ekkor megsózom, és meglocsolom kb. 3 evőkanál balzsamecettel. (nem helyettesíthető sima ecettel!) Ekkor eléggé sercegni fog, ez normális. Most öntöm le az egészet kb. másfél deci alaplével, még megborsozom, majd békén hagyom. Most már csak várni kell, amíg a lé elfő s közben megpuhul a csirke. A végén kell csak figyelni, mert a szépen megpirul és a serpenyő aljára ég között csak néhány pillanat különbség van.

Ebből az adagból egy adag könnyű vacsi és egy lunchboxos ebéd jött ki, az elkészítés pedig mindennel együtt kb 35 perc volt.

Pasta minden mennyiségben!

Ha lehetne egy őrült kívánságom, akkor azt hiszem, ellátogatnék egy olaszországi tésztagyárba. Mióta nemcsak a nagykockát meg a szélesmetéltet ismerem, tehát úgy nagyjából korai kamaszkorom óta, ott zakatol a fejemben a kérdés, hogyan készülnek azok a különleges formájú tészták, és ha látok egy ismeretlen csomag száraztésztát, azonnal lecsapok rá.


Ez a mostani például különösen ideális salátába, mert a szokásosnál keményebb, jobb tartású, nem áztatja szét a paradicsom leve sem. Kétféleképpen készítettem el az utóbbi napokban.

A képen a zöldséges saláta látható: a kifőzött tésztát nyers zöldségekkel kevertem össze, felkockázott paradicsommal, sárga kalirofniai paprikával és leveles salátákkal. Ahogy azt már tőlem megszokhattátok, felkockázott feta került még bele, s az egészet olivaolajjal locsoltam meg. Mindenestül húsz perc alatt voltam kész vele, ez volt a szombati ebédünk.

A második verzióhoz ugyanezt a fajta tésztát - igazság szerint a kifőzött tészta maradékát - használtam fel, valamint a piknikről maradt mártogatóst. A serpenyőben kevés olajon kicsit megmelegítettem négy felkockázott paradicsomot, hozzáöntöttem a hideg kifőtt tésztát (ha frissen főzi ki az ember a tésztát, akkor ez a lépés elmarad, természetesen.) és a mártogatóst. Az egész együtt melegedett fel, az ízek összhangban voltak, de nagyon, és amikor megkóstoltam, csak arra tudtam gondoltam, ó, csak minél tovább tartson a jóízű paradicsomok szezonja!

Mellesleg így a hét közepén meg kell állapítanom, hogy ezen a héten nem megy olyan jól a főzőcskézés, mint eddig - azaz szendvicset viszek ebédre és estére főzöm a meleget, valami oknál fogva mindig tésztát. Hogy miért? Lehet ez persze szénhidrátéhség - időnként szokott rámtörni ilyesmi - de az is, hogy ismét alig van otthon főzési alapanyag. Szombaton megint egy nagy piactúrára készülök, addig meg csak kihúzom valahogyan. Tésztával, naná!

Kókuszos muffin

Harminc perc alatt sütemény az asztalon? Igen, azt hiszem, ezért szeretem annyira a muffint.

Múlt héten vettem egy muffinos könyvet - főleg azért, mert nagyon édes díszítési módok voltak benne. Az első receptet - a türelmetlen családtagokra tekintettel díszítés nélkül - már el is készítettem. Nem vagyok túl elégedett, mert ha követem a receptet, akkor valami egész mást kaptam volna, nem muffint. De azért felmérve a helyzetet és spontán módosítva (kiegészítve) a receptet, mégis remek kókuszos muffin lett a végeredmény.

Az eredeti receptben 5 deka liszt, 3/4 kiskanál sütőpor, 5 deka margarin, 5 deka cukor, 1 tojás szerepelt, és ezeket egyetlen edényben egyszerre javasolták összedolgozni. Ne próbáljátok ki, hogy mit kaptok ezzel a módszerrel! Hogy mentsem a menthetőt, ezt még egy tojással és 4 ek kókuszreszelékkel egészítettem ki, így lett megfelelő sűrűségű és mennyiségű a tészta 12 kisméretű muffinhoz. 12 perc alatt megsült az előmelegített sütőben.

Azért még majd próbálkozom más receptekkel is a könyvből, hátha csak ezt az egyet fordították félre.

Villámgyors piknikezős mártogatós

Volt egyszer egy kerti party, ott csodát láttam: gyerekek nyers sárgarépát tömtek magukba és a buli közepén utánpótlást kellett hámozni. Ezt kizárólag rolller egy supereasy receptjének köszönhettük, és ezt készítettem el a mai piknikre is. A sajtos mártogatós hozzávalói: túró, fetasajt, kéksajt, tejföl és fokhagyma. Az arányokat én a "készítsd és kóstolgasd" elv alapján szoktam eldönteni, mindenesetre fontos, hogy az ember ne spórolja ki belőle a kéksajtot és hogy ne tegyen bele túl sok fokhagymát. Fél csomag túróhoz fél csomag fetát tettem és úgy 10 deka intenzív ízű kéksajtot. (rollller többet ír, de egyrészt nem néztem meg pontosan, másrészt ez a sajt tényleg nagyon érett volt.) Egy közepes és egy pici szétnyomott fokhagymagerezdet is hozzákevertem, s az egészhez még fél kisdoboz tejfölt. (magyar túróhoz kicsit több tejföl kellene) Az egészet csak lazán, kóstolgatva és a konzisztenciát figyelve azalatt ütöttem össze, amíg a reggeli bögre kávém a forróról iható hőmérsékletűre hűlt, tehát nagyjából 3 perc alatt. Lehet kenyérre is kenni, de a legjobb kígyóuborkához és nyers sárgarépához. Ja, és nemcsak szabadban fogyasztható, akár a lunchboxba is kerülhet.

Amúgy csodaétel, ettem belőle és máris sikerült hat lépést segítség nélkül mennem a slackline-on! (Amit persze senki nem örökített meg...)

A szendvics dicsérete

Hogy a szendvics is lehet teljes értékű ebéd, azt az első szülés utáni hetekben bőven volt lehetőségem megtapasztalni. Ha jó a kenyér és jól megválogatjuk, hogy mivel esszük, akkor nincs semmi gond azzal, hogy nem főtt ételt eszünk. És mert halat igazából minden héten kell(ene) enni, de én azt inkább frissen kisütve szeretem, felmelegítve nem annyira, így marad alternatív, de csöppet sem másodrangú(!) megoldásként heti egyszer a füstölt lazacos szendvics.

Ez a szendvics most sárgarépás-napraforgómagos kenyérrel készült. Az egyik szeletre ráfektetek egy szelet füstölt lazacot, a másikat megkenem vékonyan dijoni mustárral. A lazacos felére teszek még leveles salátát és egymásra rakom a két kenyeret. Ha otthon enném, akkor egy pár csepp citromot sem hagynék ki, de elvitelre ez nem túl praktikus, eláztatja a szendvicset. Ilyenkor a mustár adja a szükséges savanykás ízt. Melléteszek még két paradicsomot, és máris kész az egészséges, laktató szuperszendvics.

Hogy a lazac nem olcsó mulatság? Egyrészt igaz, másrészt a csomagban lévő 6-8 szeletnyi hal elég kiadós és két ilyen szendvics végül nem kerül többe, mint egy sülthúsos fogás. Az sem elfelejtendő, hogy okosít és fiatalon tart, erre pedig az én koromban már nagyon kell figyelni.

Mandulás karalábésaláta kép nélkül

Kép nélkül - nemcsak mert elfelejtettem lefényképezni, hanem mert nem is lett volna érdemes. Ez a saláta kinézetre abszolút jelentéktelen, de ízre annál kiválóbb. Persze csak annak, aki szereti a karalábét.

Egy karalábét meghámozunk, felkockázunk. Vajban (ez nagyon fontos, se margarin, se olaj nem adja ugyanazt az ízt) kevés víz és só hozzáadásával fedő alatt serpenyőben puhára pároljuk. Ez megy az egyik lunchboxba. A másikba pedig száraz serpenyőben épphogycsak megpirított mandulalapocskák kerülnek - ezt majd tálaláskor ráöntjük a karalábéra.

Egyszerű szalámis-sajtos szendvicset vittem még, ahhoz ettem a salátát, és köszönöm, nekem nem is kell több ahhoz, hogy a délutánt is teljes lendülettel tudjam abszolválni.

(Ez egyébként a hétfői lunchboxom tartalma. A mai is szendvics volt, de erről majd később - nehogy elrontsuk itt a gyomrunkat.)

Spenót-édesburgonya saláta

A mai ebédem nagyon jól sikerült - különösen, ha beleszámítjuk, hogy 100% kísérlet volt, nem recept és nem korábbi étel-élmény alapján készült, édesburgonyát pedig most készítettem és ettem másodszor életemben.

Azt használtam fel, ami már nagyon sürgősen elfőzendő volt: kb. 12 centi pórét, 4 fej zöldhagymát - aminek sajna már a zöld része elszáradt, 2 fej fokhagymát, egy marék friss spenótot és egy nagyobb édesburgonyát. A kész ételre aztán még tettem felkockázott fetát.

Egy nagy serpenyőben először a feldarabolt fokhagymát, pórét, zöldhagymát sütögetjük olajon két percig, aztán rádobjuk a szintén feldarabolt édesburgonyát és spenótot. Megsózzuk, borsozzuk, ráöntünk egy fél deci vizet és először fedő alatt pároljuk amíg az édesburgonya megpuhul. Aztán még egy kicsit fedő nélkül kevergetjük, ekkor még egy fél citrom levét is rácsavarjuk - és kihülés után már mehet is a dobozba. A tetejére felkockázott fetasajtot dobunk, ez az irodában történő felmelegítéskor csodásan meg fog puhulni, de nem olvad. Egyszerűen tökéletes, puha, kicsit diós ízű, őszies és mindenek előtt laktató saláta a végeredmény. Feltétlenül felveszem a repertoárba!

Gyümölcsöt a munkahelyre!

Hogyan együnk diszkréten gyümölcsöt a munkahelyen? A papírkosárba mégsem dobhatjuk az almacsutkát, banánhéjat. Meg ne ragacsozzuk össze a billentyűzetet és csorgassuk össze a papírjainkat őszibaracklével. Persze le lehet menni a konyhába, de az öt emelet és persze szép dolog a tesmozgás, de.

És akkor visszanyúltam a hozzátáplálós korszak emlékeihez, és kanalazós gyümölcsöt készítettem. Ma például két banánból és egy negyed sárgadinnyéből - és irány az aprító. A dinnye levének köszönhetően könnyű krémet kapunk. Összeturmixolás után már csak pár csipet almássütemény fűszert kívánt, aztán már vándorolt is a dobozba. El ne felejtsetek kiskanalat is csomagolni!

A tökéletes vörösáfonyazselé

A friss vörösáfonyát korábban nem ismertem. Az aszaltból korlátlan mennyiséget el tudok fogyasztani, és mostantól ez a belőle készült zselére is igaz.

A vörösáfonya egyébként fölöttébb érdekes növény, színe a szinte fehértől a szederszínűig változik, azért a legtöbb élénkpiros. Miután kiválogattam a nem tökéletes bogyókat meg a rajta lévő levelet, szárat, 40 deka gyümölcsöm maradt. Ezt feltettem főni 30 deka kristálycukorral és kb. egy deci vízzel. (A megtisztítás elég macerás, kár, hogy vásárlás után egy hétig kerülgettem, frissen nyilván kevesebb gond lett volna ezzel.) Ezután viszont valóban gyorsan ment az egész. Először káb 5 percig nagy fokozaton főztem, és amikor már erősen habzott, forrt, kisebb fokozatra vettem, így főtt még 15 percig. Mire kihűlt, szépen meg is kocsonyásodott - pedig zselésítő cukor nem is volt benne - és finom, kissé fanyar íze, meg sötétpiros színe lett. Főzés közben kicsit arra emlékeztetett az illat, mint mikor pirosribizli szörp fő, de a kész zselé íze inkább az aszalt vörösáfonyáé, attól kicsit savanykásabb.

Önmagában persze nem fogyasztható, de sült hús mellé vagy joghurtos desszerbe, kenyérre kenve kiváló. Szóval főzz 20 percig egy adaggal, és edd egész héten különböző funkciókban! Valami hasonló koncepcióról olvashattok itt is.

Jövő heti étlapterv

Ma kora délutánig még kánikula volt - olyannyira, hogy a Práterben még egy vizes minihullámvasútra is felültünk az én javaslatomra (kétszeresen hihetetlen, egyrészt félek a hullámvasúttól, másrészt még biztonsági övvel is parázok, hogy a gyerekek kirepülnek, itt meg még az sem volt.).
Most viszont nagyon úgy néz ki, hogy vihar jön, eső és drasztikus lehülés - ezzel együtt pedig újra a főtt ételek korszaka a hűsítő saláták után.

A Práter program miatt úszott a bevásárlás, szóval most abból gazálkodom, ami még a múlt hétről maradt illetve a kamrában van. Ilyen ételek jöhetnek szóba, mint pl.:
- vöröslencse-krémleves (a változatosság kedvéért pörkölt magokkal)
- paradicsomos spenótos olívabogyós tésztasaláta
- karalábésaláta pirított mandulával
- édesburgonya, normál krumpli és paradicsom serpenyőben sütve olvasztott sajttal
- mediterrán kuszkuszsaláta sült sertéshúskockákkal

Kérjük, tegyék meg tétjeiket, mennyit sikerül ebből megvalósítani a jövő hét során!

Túlélési praktikák munkaalkoholistáknak

Ó, nem, csöppet sem szeretnék panaszkodni, amikor most leírom, hogy sem ma nem volt, sem pedig holnap nem lesz ebédszünetem. Végülis ma reggel a Landtmannban kezdtem, ennek a könyvnek volt a sajtótájékoztatója, ami már önmagában is ünnepnapnak számított a stáb számára. (Orvosoknak, hospice téma iránt érdeklődőknek, idősotthonban dolgozóknak ajánlott olvasmány!) Minket itt viszont inkább a kulináris szempontok érdekelnek. Szóval a Landtmann tényleg csúcs a bécsi kávéházak között, s nemcsak a kiváló Mehlspeise-k, azaz péksütemények meg kávék, hanem a kifogástalan kiszolgálás okán is. A Landtmannban tényleg azt érzem mindig, hogy királylány vagyok udvartartással, és minden más csak illúzió. Szóval ebédre ugyan nem volt idő, de ezért kárpótolt a Landtmann tökéletes frissen facsart narancsléje, diós csigája, valamint túrós táskája tízóraira.

 kép innen

Ezt a bejegyzést viszont főleg azért kezdtem el írni, hogy megörökítsem: hazafelé, amikor már tudtam, hogy összeesek, ha nem eszek bármit azonnal, a pékségben fonnyadozó három szendvics közül vakon ráböktem a legbizalomgerjesztőbbre. Napraforgómagos szendvics, sok zöldsaláta és valamilyen tofu alapú krém volt benne. Erről jutott eszembe, hogy érdemes lenne tofus krémekkel kísérletezni, végülis ahány ízesítés, annyi különböző étel.

Holnap megint elmarad az ebédszünet, úgyhogy inkább viszek magammal egy nagy adag gyümölcssalátát tízóraira, aztán reménykedek, hogy kibírom evés nélkül munka utánig. Hogy mi lesz a salátában? Az itthoni készleteket elnézve banán, őszibarack és mangó. Hmmm, nem is rossz!

Póré és paprika

10 centi póréhagyma karikákra vágva, egy narancssárga és egy piros kaliforniai paprika fedarabolva és két kemény tojás volt az alapanyaga a mai ebédemnek. A zöldségeket vajon és sóval, borssal fűszerezve először fedő alatt pároltam, aztán kicsit kavargatva sütöttem. Megmosástól a főzőlap kikapcsolásáig 20 perc telt el. Ezalatt a tojás is megfőtt volna, ha bekapcsolom alatta a tűzhelyet, ennek hiányában a gyors recept is sokkal lassabban készült el. :)

Az egészet együtt vittem dobozban és hűtve, salátaként fogyasztottam el. Bevallom, nem voltam tökéletesen elégedett. Melegen sokkal ízletesebb volt, így hidegen viszont határozottan hiányzott valami hozzá, leginkább pár falat sült hús. Vagy legalább sült kolbász. Vagy egy vasatagabb szósz. Vagy meg kellett volna melegíteni - de erre a kánikulában gondolni sem bírtam. Szóval az étel határozottan fejlesztendő, de azért leírtam tanulságként, meg azért, hogy el ne felejtsem: feltaláltam egy remek köretet!

Holnap külső munkánk lesz, szóval valószínű valahol a városban fogok enni, így a következő recept csak pénteken várható.

Hűsítő ötperces ebéd

Ahogy véget ért a három és fél hetes szabim - esővel, hideggel és talán négy-öt tavaszias nappal - beköszöntött a kánikula, konkrétan 37 fok, szerintem a szobámban még ennél is több. Így aztán boldog voltam, hogy tegnap este a főzés nélkül elkészíthető hűsítő tonhalsaláta mellett döntöttem.
Feldaraboltam négy nagy paradicsomot, beletettem a dobozba, hozzátettem még kábé két marok leveles salátát, kicsit megsóztam. Beraktam még egy tonhalkonzervet, ezt a munkahelyi konyhában bontottam csak fel - éljen az élelmiszerbiztonság. Az olajos lé egy részét leöntöttem, a másik részét és a tonhalat rátettem a salátára és összekevertem. Egy púpozott mélytányérnyi saláta lett belőle, de simán lecsúszott.

Ugyan vittem még banánt meg joghurtot is, de ezekre rá sem bírtam nézni a hőségtől - na majd holnap.

p.s.: a saláta összeütése rövidebb ideig tartott, mint ennek a bejegyzésnek a megírása, pedig gyorsan írok.

rókagombás kuszottó

Itt a rókagomba szezonja, amit egy gombabolond ki nem hagyna. Egyébként is ideális gyors ebédekhez, hiszen néhány perc alatt elkészül, ha pedig kuszkusszal készítjük, akkor főleg.
A kuszkusz előnye a rizzsel szemben, hogy 5 perc alatt asztalra tehető - ezt az előnyét akkor értékeltem különösen, amikor még babás korszakomban a játszóterezés után kellett villámebédeket főzni.

A kuszottó hasonlít állagában a rizottóhoz, csak épp főzőtudás nem szükséges hozzá, meg - tekintettel a munkahelyi alkoholtilalomra, a bort is kihagytam belőle.

Mi kerül bele? 1 decis bögrében kimért kuszkusz, 10 centi póréhagyma, két nagyobb paradicsom, 15 deka rókagomba, 5 deka juhfeta, vaj, só, balzsamecet, friss bazsalikom.

Hogyan készül? Egy lábasban két deci vizet kevés sóval felforralunk. Ezalatt megmossuk a gombát és feltépkedjük kisebb darabokra és felkarikázzuk a póréhagymát. Eddigre felforrt a víz, a lábast lehúzzuk a főzőlapról, beleöntjük az 1 deci kuszkuszt, majd lefedjük és félretesszük. (A főzőlapot elzárhatjuk)
Egy serpenyőben vajat olvasztunk, megpároljuk rajta a póréhagymát. Aztán hozzátesszük a gombát, megsózzuk, adunk hozzá balzsamecetet ízlés szerint, mondjuk egy evőkanálnyit. Amíg összeesik és megpuhul, feldaraboljuk a paradicsomot is - aki nem szereti a héját, és bőven van ideje, hámozza meg, én ezzel nem szoktam foglalkozni. Amikor a gomba már összement, beletesszük a serpenyőbe a paradicsomot is, még pár percig kevergetjük együtt. Eddigre a kuszkusz már megszívta magát vízzel és kész is - mehet ez is a serpenyőbe a gombás szószhoz, kettőt keverünk rajta együtt, utánkóstolunk, és már mehet is a dobozba. A tetejére a felkockázott feta és három bazsalikomlevél kerül.

Mennyi idő alatt készült el? 20 perc nyugisan.

A tökéletes paradicsomleves és a mediterrán életérzés

A tökéletes paradicsomleves öt perc alatt asztalra vagy ételesdobozba kerülhet. Ehhez persze szükség van egy konyhai aprítóra - enélkül már nehezen tudnám elképzelni az életem.
Kivételesen illatos paradicsomot kaptam hétvégén, az ilyet kár főzéssel tönkretenni. Személyenként két vagy három paradicsomot megmosva (nyugodtan egyben, szeletelés nélkül) beleteszünk a fent említett aprítóba és 25 másodperc alatt sima levessé alakítjuk. Ha nem félünk a zsíradéktól, akkor egy kis olivaolajjal tehetjük még finomabbá.
A magok a mániám, sokkal egészségesebbek, mint a tészta. Ezért aztán egy evőkanál szezámmagot majd második körben két evőkanál tökmagot száraz serpenyőben óvatosan megpirítok. Ezt külön dobozban szállítom, és közvetlen tálaláskor öntöm a levesre.
Nyáron hidegen a legjobb, persze télen lehet melegíteni is.

Oké, igaz, ez így még önmagában nem elég egy egész napra. Főfogásként padlizsánkrémes kenyeret ajánlok: előző este egy órára betolunk egy padlizsánt a sütőbe 180 fokra (légkeverésesben, egyébként 200 fokra). Ha két padlizsán van otthon, akkor mindkettőt. Ez ugyan óriási adag lesz, de hűtőben eláll és ugyanannyi időbe kerül elkészíteni. (Nem kell vigyázni rá, forgatni se, lehet intézni az esti fürdetést-mesélést, csak a vekkert érdemes beállítani, nehogy benn felejtődjön.)
Egy órát magától sül, aztán amikor nagyon puha lesz, akkor levágjuk a szárát, a többit pedig kockákra vágjuk és kevés olivaolajon és három nagy fej fokhagyma társaságában serpenyőben még 3 percig kevergetve tovább sütjük a főzőlapon.
A serpenyő tartalmát beleöntjük a konyhai csodagépbe - ugye, hogy nélkülözhetetlen - és padlizsánonként fél kisdobozos tejföllel simára aprítjuk. A krém csodás, már csak a zsemlét, esetleg egy pár olivabogyót kell bepakolni az elemózsiás szatyorba, meg egy csomag rágót - a fokhagyma semlegesítésére.

spenótos-kolbászos tészta

Ez a fogás kicsit időigényesebb, mint ahogy az nálam szokásos, azaz vagy fél óra is szükséges volt az elkészítéséhez - spenóttisztítással együtt. Egy kagylóformájú tricolor tésztát főztem ki, rá pedig friss spenótból készült mártás került.

A mártás hozzávalói két személyre: három fej fokhagyma, negyed kiló leveles spenót meghámozva, 5 centi kolbász, 6 szelet vékonyra szelt bacon, 10 deka juhfeta, kevés vaj.

A vajat a wokban vagy egy ahhoz hasonló méretű serpenyőben megolvasztom, a felszeletelt fokhagymát picit megpirítom rajta, majd a spenótot (száratlanul, de tovább nem vágva) rádobom. Fedő alatt párolódik pár percig, amíg összeesik. Ezalatt felszeletelem a kolbászt és az összetépkedett bacont nagyon kevés vajon szintén megpirítom külön serpenyőben. Amikor a spenót már összement, hozzántöm a kolbászkarikákat, együtt sül tovább fedő nélkül pár percig. Kevés só nem árt neki, de kalkuláljuk bele, hogy a bacon, a feta és a kolbász is sós.
Felkockázzuk a fetát.
Eddigre kifőtt a tészta is, ráönthetjük a spenótos serpenyő tartalmát, a bacont és a felkockázott fetát is. Összekeverjük, és már mehet is az egyik adag a munkahelyi dobozba. A másik adagot pedig azonnal tesztelhetjük.

Hétfői ebéd

A hétfői ebédben az a jó, hogy a vasárnapi maradékokból lehet gazdálkodni, így szinte semmi előkészületre nincs szükség. Nálunk például gyakori köret a párolt zöldborsó és a főtt búza. Ezeket összeöntöm (alternatív rizibizi), serpenyőben tetszőleges mennyiségű kolbászkarikát kisütök - ez akár hétfő reggel is történhet, mert nem több, mint három perc. A kolbászkarikákat a kisült zsírral együtt a rizibizis dobozba teszem, és már kész is. Jó étvágyat!

Citromos spagetti hallal

A citromos spagettibe a Nordsee-nek köszönhetően szerettem bele. Itt rákocskákkal készítik, én inkább egy fél szelet párolt-sült halat tettem rá.
A spagettit értelemszerűen al dente kifőzzük, ez megy ez egyik dobozba.
A citromos szósz így készül: tejszínt melegítek (1 főre egy deci), ebbe egy kezeletlen citrom reszelt héját és levét keverem. Kicsi sózás után már csak addig forralom, amíg kicsit besűrűsödik.
Egy szelet mélyhűtött halat - előszeretettel tilapiát, de ez nincs kőbe vésve - sóval, borssal, citromlével serpenyőben kisütöm (mindkét oldalon öt perc, ha nem volt még kiolvadva a hal), apró darabokra vágom, és a halat beleteszem a citromos szószba. Fogyasztás előtt öntöm össze a két doboz tartalmát.
Minden alkotórész elkészíthető előző este, kibírja a hűtőben tárolást.

Paradicsomsaláta magokkal

Ma egy könnyű saláta kerül a dobozba: fél kiló paradicsomot feldarabolok és dobozba teszek. Kevés olivaolajjal leöntöm és sózom.
A másik, kisebb dobozban külön utazik a lényeg: serpenyőben zsiradék nélkül különböző olajos magvakat megpirítok (nálam ez most szezám, napraforgó és tökmag volt). Amikor már illatozik és pattog, de még nem égett meg, akkor van kész. Közvetlen fogyasztás előtt öntöm a magokat a paradicsomra. A magvak nagyon laktatóak, így egy meleg nyári napon teljes értékű, könnyű ebéd ez a saláta.

Legyen ma franciás!

Leves helyett nektarinjoghurtot viszek ma magammal: két nektarinból és egy deci natúrjoghurtból botmixerrel öt perc alatt elkészül.

A főétel se tartott sokkal tovább - már ha a zsemle sütését nem számítjuk. Egy édesköményt felszeleteltem és serpenyőben vajjal és vízzel megpároltam, picit megsóztam. Már mehet is a lunchboxba. Hozzá saját sütésű, kecskesajtos zsemlét eszek. (A zsemle részben teljes kiőrlésű lisztből készül, ezért kiadósabb a boltinál.) Finom és nagyon franciás!