Paradicsomleves másképp

 A paradicsomleves talán az egyetlen leves, amit eddig mindig szerettek nálunk a gyerekek - a többi ételnél sosem lehet tudni, hogy a múlt heti kedvenc még ezen a héten is ehető-e. És mert gyorsan kész, szívesen is főzöm. Na de mi van, ha a felnőttek már unják a levesgyöngyös verziót? Akkor jöhet a valamivel laktatóbb gombás-pórés változat!

Volt otthon 30 deka a képen látható gombából - fogalmam sincs, hogy hívják magyarul. Azért szeretem, mert a tönkje is húsos és finom, hátránya viszont, hogy egy kicsit erősebben kell fűszerezni, mint mondjuk a laskát vagy a rókagombát. Felkarikáztam a gombát és kb. 20 centi póréhagymát. Wokban vajon kevergetve pirítottam kevés vízzel, 1 kk sóval és egy fél citrom levével. Amikor annyira megpirult a gomba, mint a képen látszik, akkor vettem le a tűzről.

A lé nagyon egyszerű: annyi passzírozott paradicsomot, mint amennyi zöldségalaplét (bio zöldséglevesporból készült ezúttal) kevertem és melegítettem össze. A családtagok kedvének függvényében ebbe került a levesgyöngy a parmezán vagy fetasajt vagy éppen a fenti gombás levesbetét. Szokatlan, de finom - tipikus szombati ebéd, amely után még lecsúszik egy kis frissen sült mákossüti. 20 perc alatt készül el.

Almaleves főzés nélkül

Személyenként egy almát kicsutkázva, de héjával együtt beletettem az aprítógépbe és szintén személyenként 100 gramm natúr joghurttal összeturmixoltam. Összesen másfél evőkanálnyi agavésziruppal édesítettem (dm-ben kapható, ugyanannyira édesít, mint a cukor, csak épp nem ropog a fogak alatt). A turmixot tálkákba szedtem és megszórtam mindenféle földi jóval: személyenként összesen egy maréknyi aszalt áfonyával és mazsolával, banáncsipsszel, kókuszdarabokkal és kandírozott gyümölcsökkel. Ilyen lehet a Paradicsomban. És mindössze 10 perc alatt fogyasztásra kész.

Mogyorós zsemle

Szigorúan véve nem férne a 30 perces ételek közé a saját sütésű zsemle, de ha nem számítjuk a kelesztési és sütési időt, akkor csak 10 perc figyelmet igényel, szóval azért az ajtórésen becsusszan.

15 deka sótlan mogyorót aprítógépben ledaráltam, hozzáadtam 40 deka fehér lisztet és egy zacskó szárított élesztőt és egy kiskanál sót. Ezeket fakanállal összekevertem és a robotgép dagasztókarjával beledolgoztam két evőkanál semleges olajat és három deci langyos vizet. Kb. 5 percig kellett dagasztani ahhoz, hogy elváljon az edény falától a tészta. Ezután letakartam konyharuhával és egy nagy nejlonzacskóba tettem az egész tálat és vártam, amíg duplájára nem nőtt (ez kb 35 perc volt, de változhat). Ekkor kis zsemlécskéket formáztam - ez az adag 10-12 zsemlére elég általában - a tetejét bevágtam és vizes kézzel megpaskoltam, majd 200 fokos előmelegített sütőben megsütöttem. Ha a család hagy belőle, másnap remek szendvicsalap a lunchboxba.

Cikóriás virslisaláta

Bécsben az a jó, hogy a virslik és kolbászok tényleg rossz gondolatok nélkül ehetőek, így a két vendéggyerek meg két saját vacsorájára virslivel készültem a saját sütésű zsemlécskék mellé. De a Playmobil jobban lefoglalta őket, mint az evés, szóval ma kreatívan fel kellett használnom a maradék virsliket - ez lett:
Fél cikóriát csíkokra és két virslit karikákra vágtam, egy kanál dijoni mustárt és három kanál nagyon zsíros tejfölt (tévedésből zöldfűszereset vettem, de kibírható volt) kanalaztam rá, összekevertem az egészet és egész kicsit langyosra melegítettem fogyasztás előtt. Korábban cikóriát mindig csak kéksajtos szósszal ettem, pedig így is egész kiváló, kicsit keserű, épp amennyire kell. De Orsi virslivel nem ajánlom - inkább vigyen mindenki Bécsből szuvenírnek roppanós Frankfurtert a Mozartkugel helyett.

3in1 menü kápiapaprikára, gombára és egyéb maradékokra

 Az alábbi étel elsődleges ihletője a hűtőszekrény tartalma volt. A kápiapaprika csak elgyengülés eredménye, nincs szezonja és sokat utazott Bécsig, a színe viszont egyszerűen tányérra kívánkozott. Volt még ezenkívül otthon pár gomba, snidling, vörösbab, valamennyi maradék sajt éskolbász, rizs meg amúgy is.

Először megfőztem egy bögre rizst. Ezt két részre osztottam, az egyik felébe a maradék vörösbab és kevés olajon serpenyőben gyorsan megsütött kolbász került. A másik felébe a szokásos gombasalátám, amely így készül: Egy gerezd fokhagymát vajon röviden sütök, majd hozzáöntöm a felszeletelt gombát (ez esetben semmi extra, erdei csiperke) és egész kevés vizet. Citromlével, pici sóval és dijoni mustárral ízesítem. Ezt a gombát, ezenkívül egy kevés felkockázott kápiaparikát és snidlinget kevertem a rizshez.
Mindkét töltelék önmagában is simán megáll, könnyű és finom étel lunchboxba. De mert húsvét volt és rngeteg időm, (felnőtt) személyenként másfél kápiapaprikát hosszában kettévágtam, kiszedtem a csutkáját és megtöltöttem a fenti rizses töltelékkel. Kiolajozott tűzálló tálba raktam, megszórtam reszelt sajttal (jelen esetben emmentáli és parmezán keveréke volt) és addig sütöttem, amíg világosbarna lett a sajt.

Kisgyermekes családok külön bónusza, hogy ha a gyerek nem hajlandó megenni a paprikát, még akkor is van esély, hogy a tölteléket elfogyasztja. És mi kell más egy jól sikerült szombati ebédhez.

Saláta húsvéti sonkából

Mondanom sem kell, semmi komplikált: személyenként egy marék ruccola feldarabolva, két evőkanál vörösbabkonzerv leve nélkül és tetszőleges mennyiségű húsvéti sonka felkockázva. Az öntet némi olivaolaj és citromlé, egész kevés só jön még hozzá. Könnyű vacsorányi mennyiség, elkészítési idő 5 perc.

Mire jó a rebarbara?

Első találkozásom a rebarbarával még az NDK-s időkben történt: nagynéném előszeretettel sütött júniusban a délutáni kávéhoz rebarbarás lepényt. S bár a legközelebbi találkozásig - mármint a rebarbarával - majdnem húsz év telt el, azért nem ment ki a fejemből.
Az alábbi receptet most húsvétra készítettem - elég sokoldalúan felhasználható. A rebarbara szezonja egyébként most kezdődik és júniusig tart, így bőven van idő a kísérletezgetésre. Íze savanyú, sokféleképp ízesíthető - akár édes, akár pikáns irányba. A színe főzés után púderrózsaszín, így lányos anyáknak külön ajánlom.

Két nagyobb rebarbaraszárat (ez kevesebb, mint a szupermarketben előrecsomagolt fél kiló - a maradékkal ugyanis más terveim vannak) megmostam, feldaraboltam vékony karikákra. Ahol a vágás közben szálas lett, ott lehúztam a külső vékony réteget. A nagyon friss rebarbaránál erre nincsen szükség. Egy almát héjával együtt felkockáztam. Lábasban két evőkanálnyi vajat felolvasztottam, az összes gyümölcsöt egyszerre a vajra öntöttem és kevés vízzel és hat kiskanál cukorral fedő alatt pároltam. A rebarbara akkor készül el, ha már nagyon puha, szinte szétfő, s sűrű szósszá válik. Az almadarabok ekkor még egészben vannak, de szintén puhák.

Hogyan használhatjuk?
- melegen vagy hidegen magában desszert
- hidegen tejszínhabban királyi desszert különleges napokra
- hidegen natúr joghurttal kiváló reggeli
- melegen húsvéti sonka vagy főtt hús mellé édes-savanyú szósz. (Én most ez utóbbi szerepet szántam neki)

Ez a mennyiség egy 4 fős családnak elegendő, 15 perc alatt elkészül és még rövidebb idő alatt elfogy.
Amit még érdemes tudni: köszvényre hajlamosoknak a rebarbara fogyasztása inkább nem ajánlott.

Mindenízű tofu

 Anya, ez isteni - amikor ezt a blognevet olvastam régen, sosem hittem, hogy a névadásnak lehet valóságalapja. Nálunk az ételek kommentálása a gyerekek részéről általában kimerül abban, hogy "fúj, hagyma van benne", de legalábbis "fúj, hagymás kézzel értél hozzá". Ez a tofus étel viszont meghozta a sikert és valóban elhangzott a fentebb idézett dicsérő mondat.

Először serpenyőben elkészítettem a zöldséges ragut - ezek  hozzávalók: zöldborsó, piros hegyes, de édes paprika, fél ujjnyi gyömbér és egy csomag füstölt tofu - a borsón kívül mind felkockázva. Továbbá egy marék mazsola, kevés citromlé és pár teáskanálnyi szójaszósz (ízlés dolga a mennyiség). Ezeket kevergetve pirítottam amíg roppanós, de puha lett. Ekkor rászórtam még a szárzeller zöldjét.
Külön fazékban vizet forraltam, beletettem egy evőkanál gyömbéres zöldséglevesport (bioboltból, Sonnentor márkájú, de normál zöldségalaplé is tökéletes). A forró vízben három perc alatt elkészült a kínai tojásmetélt - leöntöttem róla a vizet majd egy tálban összekevertem a tésztát a zöldséges tofuval.

Juhtúrós spenótszósz tésztához

Elkezdődött a friss tavaszi spenót szezonja, aminél talán csak a spárgaszezont várom jobban, tehát éljen a spenótos tészta! Két adag szószhoz negyed kiló spenótot vettem, megtisztítottam és vajon két gerezd fokhagymával és pici sóval megfonnyasztottam. Kiszedtem a serpenyőből úgy, hogy a levének nagyobb része a serpenyőben maradt. A spenóthoz 10 deka juhtúrót kevertem, mivel még meleg volt, szépen elolvadt és kellemesen fűszeres szósz lett az eredmény. (Jó hír bécsi magyaroknak, hogy a 18. kerületben a Kutschkermarkton szlovák brindza név alatt valódi juhtúrót lehet kapni!)
Száraz serpenyőben két evőkanál szezámmagot pirítottam, félretettem, majd ugyanebben a serpenyőben kevés vajon két kanálnyi felkockázott szalonnát sütöttem meg.
A főtt tésztára először a spenótszószt öntjük, majd a szezámot és a szalonnát szórjuk rá. Tökéletes ebéd 25 perc alatt.

Kivi-alma desszert

Nem kifejezetten munkaheyi, de nagyon gyors desszert négy személyre: Két kivit hámozva és egy almát géppel felaprítottam - nem pépesre, csak kicsire. Az utolsó aprítási fázisban még hozzáöntöttem egy kevés folyékony tejszínt (almalé is lehetett volna, a folyadék a lényeg.) Külön felvertem egy kevés tejszínt. Kis tálkába először a gyümölcskrémből, majd a tejszínből kanalaztam, fahéjjal díszítettem.

Majonézes répakrém

Szerintem a répára azért kattanok rá minden tavasszal, mert a színe pontosan megfelel a hangulatomnak. Tele van a fejem különféle répareceptekkel, az egyik nem épp komplikáltat a vasárnapi ebédhez is elkészítettem. Ez egyébként nem is teljesen kóser lunchboxos étel, mert vagy elkészül 30 perc alatt, de három főzőlángon (ami stressz) vagy nyugiban készül, de akkor tovább tart. A répakrém viszont kenyérre kenve vagy csak sült hallal/ sült szárnyascsíkokkal kombinálva remek munkahelyi ebéd is lehet.

 4 közepes répát meghámoztam, aprítóban feldaraboltam, majd még szintén az aprítóban hozzáadtam 5 kiskanál tejfölt és ugyanennyi majonézt, majd még 15-20 másodpercig aprítottam. Ízlés szerint sózható (az én ízlésem szerint erre nem volt szükség) és pár tekerésnyi bors sem árt neki.
A képen látható kompozícióból a rizs szombati maradék volt, tehát csak gyors átmelegítést igényelt. A borsót vajon, kevés sóval, fedő alatt pároltam, a halat pedig életemben először sütőben készítettem - megállapítva, hogy soha többet. Finom lett, de dupla annyi ideig tartott, mint a serpenyős verzió és nem duplaannyira jó. Azért a teljesség és a tanulság kedvéért a recept: tilapiafilét olivaolajjal bekentem mindkét oldalon, megsóztam-borsoztam és tűzálló tálba tettem. Ráöntöttem másfél deci fehérbort és ráfacsartam fél citromot. Az egészet 200 fokos sütőbe tettem alufóliával letakarva először alsó-felső sütésre, később pedig már alufólia nélkül grill-légkeverésre (hogy mentsem, ami menthető). Rettentő sokáig kellett sütni, közben még meg is fordítottam - és a végén mégsem úsztam meg a serpenyőben sütést. Akkor meg már inkább a megelőző komédia nélkül sütöm serpenyőben. Persze ez semmit sem von le a répakrém értékéből, amit biztos fogok még készíteni máskor is.

Hárommagvas répasaláta

Három közepes répát aprítógéppel lereszeltem, egyből a lunchboxba került. Itt sót és egy evőkanálnyi jó olivaolajat tettem rá. Egy száraz serpenyőben mandulastiftet, lenmagot és napraforgómagot pirítottam óvatosan, kavargatva, majd ezt is a répa tetejére öntöttem. 5 deka emmentálit felkockáztam és a saláta tetejére szórtam. Ebédidőben csak összekevertem a rétegeket megettem - és sajnáltam, hogy nem raktam rá még több olajat. Készítettem hozzá friss sajtos (mint a Philadelphia, csak másik márka) magvas kenyeret is, de a saláta annyira laktató volt, hogy ezt csak este ettem meg.

Színes egytál

Ennek az ebédnek a hétvégéről maradt rizs volt a kiindulópontja, kb. 4 evőkanálnyira van szükség egy személyre. A sült zöldség serpenyőben készül, s mivel az éesköményt nem puhára, hanem ropogósra sütöttem, ez sem tartott tovább 15 percnél.

A zöldségeket feldaraboljuk: fél édesköményt, egy kis fej hagymát, két pici színes paprikát (vagy ha nagy pritaminpaprikát használunk, akkor mindkét színből egy nagyobb szeletnyit csíkozunk fel)
Serpenyőben kevés vajon fedő alatt először a hagymát pároljuk (1 perc), majd hozzátesszük a többi feldarabolt zöldséget és 3 percig fedő alatt pároljuk, majd anélkül kevergetve pirítjuk. Ha leégés veszélye fenyegetne, akkor kevés (tényleg kevés) vizet lehet ráönteni. Csak kevés fűszerezést igényel szerintem: kevés borsot és sót, fél kanál dijoni mustárt. Akkor jó a zöldség, ha picit megpuhult az édeskömény, de még roppanós.
Miközben a roppanós állagra várunk, felkockázunk egy bajor fehérkolbászt, majd 2-3 percig a zöldségekkel együtt pirítjuk. Ha maradék rizzsel dolgoztunk és rögtön elfogyasztjuk, akkor erre az utolsó három percre ezt is a serpenyőbe tesszük, hogy megmelegedjen. Ha a lunchboxba kerül, akkor erre értelemszerűen nincsen szükség.
Friss, tavaszi ízek a nyári sörkertben való ücsörgés hangulatával vegyítve.

Édes-savanyú lazac

Épp horgolni indultam Nils Holgerssonnéval, és nem sok időm volt, viszont egész nap nem ettem normálisat, így egy extragyors halétel mellett döntöttem ma este. Egy gyorsfagyasztott lazacszelet, egy lédús mandarin és egy hógolyónyi mirelit borsó kellett hozzá, az ízesítéshez peig fél citrom leve, egy kevés dijoni mustár, só és bors.

Olyan serpenyőben, amelynek jól záró fedője van, kevés vajat olvasztottam és beletettem fagyott állapotban a lazacot és a borsót. Megsóztam-borsoztam és ráfacsartam a citrom levét, fedő alatt pároltam kb. 8 percig, ezalatt egyszer megfordítottam a halszeletet.
Ezalatt meghámoztam és feldaraboltam a mandarint (és kiszedtem belőle mind a 12 magot. De annyira édes és lédús volt, hogy a magkat megbocsátottam.), s a tányérra tettem.
Amikor a hal már átpárolódott (belül is fehér a húsa), bekentem mindkét oldalát mustárral és fedő nélkül tovább sütöttem oldalanként kábé 2 percig.
A konyhába lépéstől számított 15 percen belül el is készült a vacsorám, amely egyébként remekül szállítható lunchboxban is. De még fontosabb, hogy egyszerre lédús, édes, savanykás, sült és frissen nyers, ráadásul még hal is.

A muffin megmentése

Nem épp munkahelyi ebéd, de kár lenne veszni hagyni a tanulságot.
Az új sütővel egyelőre mérsékelten tudunk csapatban dolgozni, a mindig sikerülő muffinreceptemet is sikerült elrontanom benne. Nemcsak hogy összeesett, de olyan vastag száraz kérge lett körben, hogy kis híján kútba esett a kávéssütis meghívás múlt vasárnap. Már pörgettem magamban, hogy hol van a közelben nyitva tartó Aida, amikor eszembe jutott a tévedésből vásárolt, lekvárnak hitt áfonyabefőtt. Állaga nem lekvárszerű, hanem olyan, mintha az áfonyát sima kristálycukorral főzné az ember amíg kicsit besűrűsödik, de nem lesz zselés. (Spar bio sajátmárkás egyébként)
A homorúra összeesett muffinba egy-egy kanál áfonyabefőttet tettem, ezzel szép is lett meg a száraz kéreg is felpuhult némileg. A nagy problémát, miszerint nem értem a sütőm lelkét, nem oldotta meg, de legalább a vendégeknek tudtam adni valamit - és még finom is volt.

Három villámsaláta

Kép és körítés nélkül, csak villámblogolva, hogy el ne felejtsem:

vacsorára:
2 marék ruccola kis darabokra tépve, két evőkanál olivabogyó, egy nagy fej erdei gomba feldarabolva - az öntet hozzá: két evőkanál olivaolaj, két teáskanál balzsamecet, pici só.

és a variáció másnap ebédre:
két marék ruccolasaláta egy marék madársaláta tépkedve, három nagy fej erdei gomba darabokra vágva, egy ujjnyi parmezán reszelve. Az öntet ugyanaz, mint fent, s hozzá egy zsemlét vittem.

s ha már madársaláta van itthon, akkor elkészíthetjük ezt is:
egy alma kockákra vágva, három-négy marék madársaláta - ezeket natúr joghurttal nyakon öntjük, s szórunk rá száraz serpenyőben pirított napraforgómagot. Én nem sózom, de ízlés dolga.

Halálfej Joe kedvence

Egy kis leveles spenót fokhagymán  és vajon párolva, kis tejszínnel nyakonöntve, egy marék spiráltészta kifőzve, egy darab mélyhűtött lazacfilé vajon, citrommal, mustárral, sóval-borssal mindkét oldalán 6 percig sütve. Az egész nem több, mint 20 perc alatt elkészül és fenséges!

Francia nők diétája

Mostanában a csapból is a Dukan-diéta folyik Bécsben. Állítólag a francia nők ennek a módszernek köszönhetik karcsúságukat - amit őszintén szólva nem hiszek. "A francia nők nem híznak" szerint, amit legalább egy francia nő írt, nem pedig egy férfi, a francia nőknek eszükbe sem jut önsanyargató diétát folytatni. És ha valaki egy diéta egy szakaszában kizárólag fehérjét fogyaszthat, az szerintem már beleesik az önsanyargatás kategóriájában.
Abban az időben, amikor még el se tudtam képzelni, hogy valakinek hogyan lehet súlyproblémája, soha, semmilyen diétát nem követtem. Viszont alig ettem húst, helyette rengeteg zöldséget. És igen, rizst, gabonákat, kenyeret is. Ja, azt nem kell elfelejteni, hogy volt egy napi sétaköröm, amit hóvihar esetét leszámítva végigjártam. Nem azért, mert egészséges, hanem mert szép. Kálvin tér- Dunakorzó - Andrássy út - Körúton végig az Üllői útig. Vagy amikor máshol laktam, akkor más útvonalon, de nem kevésbé hosszú sétát tettem.

A súlyom mint olyan először az első szülés után lett téma. Akkor se a lemondás segített - bár igaz, pár hónapra lemondtam a cukrászdai sütikről, amire Debrecenben nem volt nehéz rászokni. Összekötöttem a kellemetlent a hasznossal. Kellemetlen volt, hogy lift nélküli msodik emeleten laktunk és babakocsit cipelni esélytelen volt, így viszont hordozókendőztem és ezzel sétáltam/sétáltunk naponta 3-4 órát. A francia nők is ezt csinálják - mármint nem a kendőzést, hanem azt, hogy a napi tevékenységeket úgy intézik, hogy minél több mozgás legyen benne. Mindez konditeremben való izzadás nélkül.

Na de mi van akkor, ha újra nagy tempóban mennek össze a kedvenc ruhák és napi több órás sétát, egyéb mozgást sem tudok beiktatni az egész napos ülőmunka mellé? Hát, akkor megpróbálom legalább a régi étkezési szokásaimat feleleveníteni. Friss zöldség híján fagyasztott, hozzá a múltkoriban felbontott rákcsomag másik fele - serpenyőben olivaolajon megpárolva majd kicsit megpirítva. Citromlé, só, bors, egy kiskanál dijoni mustár az ízesítők - s már kész is. Mesterkéletlen ízek - akár a japán nők is megirígyelhetnék - de erről majd máskor.
Elkészítési idő 12 perc.

Sehnsucht nach Meer

Két tényező szerencsés együttállásának köszönhetően ma meleg garnélás paradicsomslátát ebédeltem. Az egyik tényező, hogy karácsony után majdnem két hét vendégfogadással és az ezzel járó húsevéssel telt. Vegetariánus nem vagyok ugyan, de mértékkel fogyasztok húst, és már azt is tudom, miért: mert így érzem jól magam. Január harmadikán úgy éreztem, kizárt, hogy egy hónapig hús menjen le a torkomon. Persze ez nem teljesen megvalósítható, de az ünnepek óta ha tehetem, csak halféle formájában veszek magamhoz állatot, ezért is volt otthon teljesen szokatlan módon mélyfagyasztott óriásgarnéla. A másik tényező, hogy egy félreértésnek köszönhetően paradicsom is volt otthon - a bevásárlólistára salátafélét írtam, ezt meg ugye szabadon lehet értelmezni. Télen nemcsak azért nem vágyom paradicsomra, mert nem az igazi, de azért sem, mert hűsít, arra pedig pont nincs szükségem most, hogy leesett az első hó. Ha már van, mégis kihozom belőle a legjobbat, azaz melegen készítem el.

Egy serpenyőben kevés olajon öt óriásgarnélát felengedtem, majd 2 felszeletelt paradicsomot öntöttem hozzá és fedő alatt, kevés sóval és egy kiskanálnyi citromlével az egészet tovább pároltam. Amikor a garnéla szépen kifehéredik és a paradicsom is besűrűsödik, kis borsot teszek rá és mélytányérba szedem. Egy marék ruccolasalátát és két evőkanál olivabogyót is teszek hozzá, összekeverem és kész. A délelőtti könyvtárazás és a délutáni irodázás között fél órára ugrottam haza, ebbe az időbe a főzés és az evés is belefért.

P.s.: az évszakhoz abszolút nem passzoló étel, belátom, de ha már nem utazhatok a déli féltekére tengerbe csobbanni (sőt, épp ellenkezőleg, hamarosan irány Tallinn), akkor legalább az ebéd legyen mediterrán.