2012. március 31., szombat

Kivi-alma desszert

Nem kifejezetten munkaheyi, de nagyon gyors desszert négy személyre: Két kivit hámozva és egy almát géppel felaprítottam - nem pépesre, csak kicsire. Az utolsó aprítási fázisban még hozzáöntöttem egy kevés folyékony tejszínt (almalé is lehetett volna, a folyadék a lényeg.) Külön felvertem egy kevés tejszínt. Kis tálkába először a gyümölcskrémből, majd a tejszínből kanalaztam, fahéjjal díszítettem.

2012. március 26., hétfő

Majonézes répakrém

Szerintem a répára azért kattanok rá minden tavasszal, mert a színe pontosan megfelel a hangulatomnak. Tele van a fejem különféle répareceptekkel, az egyik nem épp komplikáltat a vasárnapi ebédhez is elkészítettem. Ez egyébként nem is teljesen kóser lunchboxos étel, mert vagy elkészül 30 perc alatt, de három főzőlángon (ami stressz) vagy nyugiban készül, de akkor tovább tart. A répakrém viszont kenyérre kenve vagy csak sült hallal/ sült szárnyascsíkokkal kombinálva remek munkahelyi ebéd is lehet.

 4 közepes répát meghámoztam, aprítóban feldaraboltam, majd még szintén az aprítóban hozzáadtam 5 kiskanál tejfölt és ugyanennyi majonézt, majd még 15-20 másodpercig aprítottam. Ízlés szerint sózható (az én ízlésem szerint erre nem volt szükség) és pár tekerésnyi bors sem árt neki.
A képen látható kompozícióból a rizs szombati maradék volt, tehát csak gyors átmelegítést igényelt. A borsót vajon, kevés sóval, fedő alatt pároltam, a halat pedig életemben először sütőben készítettem - megállapítva, hogy soha többet. Finom lett, de dupla annyi ideig tartott, mint a serpenyős verzió és nem duplaannyira jó. Azért a teljesség és a tanulság kedvéért a recept: tilapiafilét olivaolajjal bekentem mindkét oldalon, megsóztam-borsoztam és tűzálló tálba tettem. Ráöntöttem másfél deci fehérbort és ráfacsartam fél citromot. Az egészet 200 fokos sütőbe tettem alufóliával letakarva először alsó-felső sütésre, később pedig már alufólia nélkül grill-légkeverésre (hogy mentsem, ami menthető). Rettentő sokáig kellett sütni, közben még meg is fordítottam - és a végén mégsem úsztam meg a serpenyőben sütést. Akkor meg már inkább a megelőző komédia nélkül sütöm serpenyőben. Persze ez semmit sem von le a répakrém értékéből, amit biztos fogok még készíteni máskor is.

2012. március 21., szerda

Hárommagvas répasaláta

Három közepes répát aprítógéppel lereszeltem, egyből a lunchboxba került. Itt sót és egy evőkanálnyi jó olivaolajat tettem rá. Egy száraz serpenyőben mandulastiftet, lenmagot és napraforgómagot pirítottam óvatosan, kavargatva, majd ezt is a répa tetejére öntöttem. 5 deka emmentálit felkockáztam és a saláta tetejére szórtam. Ebédidőben csak összekevertem a rétegeket megettem - és sajnáltam, hogy nem raktam rá még több olajat. Készítettem hozzá friss sajtos (mint a Philadelphia, csak másik márka) magvas kenyeret is, de a saláta annyira laktató volt, hogy ezt csak este ettem meg.

2012. március 16., péntek

Színes egytál

Ennek az ebédnek a hétvégéről maradt rizs volt a kiindulópontja, kb. 4 evőkanálnyira van szükség egy személyre. A sült zöldség serpenyőben készül, s mivel az éesköményt nem puhára, hanem ropogósra sütöttem, ez sem tartott tovább 15 percnél.

A zöldségeket feldaraboljuk: fél édesköményt, egy kis fej hagymát, két pici színes paprikát (vagy ha nagy pritaminpaprikát használunk, akkor mindkét színből egy nagyobb szeletnyit csíkozunk fel)
Serpenyőben kevés vajon fedő alatt először a hagymát pároljuk (1 perc), majd hozzátesszük a többi feldarabolt zöldséget és 3 percig fedő alatt pároljuk, majd anélkül kevergetve pirítjuk. Ha leégés veszélye fenyegetne, akkor kevés (tényleg kevés) vizet lehet ráönteni. Csak kevés fűszerezést igényel szerintem: kevés borsot és sót, fél kanál dijoni mustárt. Akkor jó a zöldség, ha picit megpuhult az édeskömény, de még roppanós.
Miközben a roppanós állagra várunk, felkockázunk egy bajor fehérkolbászt, majd 2-3 percig a zöldségekkel együtt pirítjuk. Ha maradék rizzsel dolgoztunk és rögtön elfogyasztjuk, akkor erre az utolsó három percre ezt is a serpenyőbe tesszük, hogy megmelegedjen. Ha a lunchboxba kerül, akkor erre értelemszerűen nincsen szükség.
Friss, tavaszi ízek a nyári sörkertben való ücsörgés hangulatával vegyítve.

2012. március 14., szerda

Édes-savanyú lazac

Épp horgolni indultam Nils Holgerssonnéval, és nem sok időm volt, viszont egész nap nem ettem normálisat, így egy extragyors halétel mellett döntöttem ma este. Egy gyorsfagyasztott lazacszelet, egy lédús mandarin és egy hógolyónyi mirelit borsó kellett hozzá, az ízesítéshez peig fél citrom leve, egy kevés dijoni mustár, só és bors.

Olyan serpenyőben, amelynek jól záró fedője van, kevés vajat olvasztottam és beletettem fagyott állapotban a lazacot és a borsót. Megsóztam-borsoztam és ráfacsartam a citrom levét, fedő alatt pároltam kb. 8 percig, ezalatt egyszer megfordítottam a halszeletet.
Ezalatt meghámoztam és feldaraboltam a mandarint (és kiszedtem belőle mind a 12 magot. De annyira édes és lédús volt, hogy a magkat megbocsátottam.), s a tányérra tettem.
Amikor a hal már átpárolódott (belül is fehér a húsa), bekentem mindkét oldalát mustárral és fedő nélkül tovább sütöttem oldalanként kábé 2 percig.
A konyhába lépéstől számított 15 percen belül el is készült a vacsorám, amely egyébként remekül szállítható lunchboxban is. De még fontosabb, hogy egyszerre lédús, édes, savanykás, sült és frissen nyers, ráadásul még hal is.

2012. március 11., vasárnap

A muffin megmentése

Nem épp munkahelyi ebéd, de kár lenne veszni hagyni a tanulságot.
Az új sütővel egyelőre mérsékelten tudunk csapatban dolgozni, a mindig sikerülő muffinreceptemet is sikerült elrontanom benne. Nemcsak hogy összeesett, de olyan vastag száraz kérge lett körben, hogy kis híján kútba esett a kávéssütis meghívás múlt vasárnap. Már pörgettem magamban, hogy hol van a közelben nyitva tartó Aida, amikor eszembe jutott a tévedésből vásárolt, lekvárnak hitt áfonyabefőtt. Állaga nem lekvárszerű, hanem olyan, mintha az áfonyát sima kristálycukorral főzné az ember amíg kicsit besűrűsödik, de nem lesz zselés. (Spar bio sajátmárkás egyébként)
A homorúra összeesett muffinba egy-egy kanál áfonyabefőttet tettem, ezzel szép is lett meg a száraz kéreg is felpuhult némileg. A nagy problémát, miszerint nem értem a sütőm lelkét, nem oldotta meg, de legalább a vendégeknek tudtam adni valamit - és még finom is volt.