A szendvics dicsérete

Hogy a szendvics is lehet teljes értékű ebéd, azt az első szülés utáni hetekben bőven volt lehetőségem megtapasztalni. Ha jó a kenyér és jól megválogatjuk, hogy mivel esszük, akkor nincs semmi gond azzal, hogy nem főtt ételt eszünk. És mert halat igazából minden héten kell(ene) enni, de én azt inkább frissen kisütve szeretem, felmelegítve nem annyira, így marad alternatív, de csöppet sem másodrangú(!) megoldásként heti egyszer a füstölt lazacos szendvics.

Ez a szendvics most sárgarépás-napraforgómagos kenyérrel készült. Az egyik szeletre ráfektetek egy szelet füstölt lazacot, a másikat megkenem vékonyan dijoni mustárral. A lazacos felére teszek még leveles salátát és egymásra rakom a két kenyeret. Ha otthon enném, akkor egy pár csepp citromot sem hagynék ki, de elvitelre ez nem túl praktikus, eláztatja a szendvicset. Ilyenkor a mustár adja a szükséges savanykás ízt. Melléteszek még két paradicsomot, és máris kész az egészséges, laktató szuperszendvics.

Hogy a lazac nem olcsó mulatság? Egyrészt igaz, másrészt a csomagban lévő 6-8 szeletnyi hal elég kiadós és két ilyen szendvics végül nem kerül többe, mint egy sülthúsos fogás. Az sem elfelejtendő, hogy okosít és fiatalon tart, erre pedig az én koromban már nagyon kell figyelni.