Első találkozásom a rebarbarával még az NDK-s időkben történt: nagynéném előszeretettel sütött júniusban a délutáni kávéhoz rebarbarás lepényt. S bár a legközelebbi találkozásig - mármint a rebarbarával - majdnem húsz év telt el, azért nem ment ki a fejemből.
Az alábbi receptet most húsvétra készítettem - elég sokoldalúan felhasználható. A rebarbara szezonja egyébként most kezdődik és júniusig tart, így bőven van idő a kísérletezgetésre. Íze savanyú, sokféleképp ízesíthető - akár édes, akár pikáns irányba. A színe főzés után púderrózsaszín, így lányos anyáknak külön ajánlom.
Két nagyobb rebarbaraszárat (ez kevesebb, mint a szupermarketben előrecsomagolt fél kiló - a maradékkal ugyanis más terveim vannak) megmostam, feldaraboltam vékony karikákra. Ahol a vágás közben szálas lett, ott lehúztam a külső vékony réteget. A nagyon friss rebarbaránál erre nincsen szükség. Egy almát héjával együtt felkockáztam. Lábasban két evőkanálnyi vajat felolvasztottam, az összes gyümölcsöt egyszerre a vajra öntöttem és kevés vízzel és hat kiskanál cukorral fedő alatt pároltam. A rebarbara akkor készül el, ha már nagyon puha, szinte szétfő, s sűrű szósszá válik. Az almadarabok ekkor még egészben vannak, de szintén puhák.
Hogyan használhatjuk?
- melegen vagy hidegen magában desszert
- hidegen tejszínhabban királyi desszert különleges napokra
- hidegen natúr joghurttal kiváló reggeli
- melegen húsvéti sonka vagy főtt hús mellé édes-savanyú szósz. (Én most ez utóbbi szerepet szántam neki)
Ez a mennyiség egy 4 fős családnak elegendő, 15 perc alatt elkészül és még rövidebb idő alatt elfogy.
Amit még érdemes tudni: köszvényre hajlamosoknak a rebarbara fogyasztása inkább nem ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése