Abban az időben, amikor még el se tudtam képzelni, hogy valakinek hogyan lehet súlyproblémája, soha, semmilyen diétát nem követtem. Viszont alig ettem húst, helyette rengeteg zöldséget. És igen, rizst, gabonákat, kenyeret is. Ja, azt nem kell elfelejteni, hogy volt egy napi sétaköröm, amit hóvihar esetét leszámítva végigjártam. Nem azért, mert egészséges, hanem mert szép. Kálvin tér- Dunakorzó - Andrássy út - Körúton végig az Üllői útig. Vagy amikor máshol laktam, akkor más útvonalon, de nem kevésbé hosszú sétát tettem.
A súlyom mint olyan először az első szülés után lett téma. Akkor se a lemondás segített - bár igaz, pár hónapra lemondtam a cukrászdai sütikről, amire Debrecenben nem volt nehéz rászokni. Összekötöttem a kellemetlent a hasznossal. Kellemetlen volt, hogy lift nélküli msodik emeleten laktunk és babakocsit cipelni esélytelen volt, így viszont hordozókendőztem és ezzel sétáltam/sétáltunk naponta 3-4 órát. A francia nők is ezt csinálják - mármint nem a kendőzést, hanem azt, hogy a napi tevékenységeket úgy intézik, hogy minél több mozgás legyen benne. Mindez konditeremben való izzadás nélkül.
Na de mi van akkor, ha újra nagy tempóban mennek össze a kedvenc ruhák és napi több órás sétát, egyéb mozgást sem tudok beiktatni az egész napos ülőmunka mellé? Hát, akkor megpróbálom legalább a régi étkezési szokásaimat feleleveníteni. Friss zöldség híján fagyasztott, hozzá a múltkoriban felbontott rákcsomag másik fele - serpenyőben olivaolajon megpárolva majd kicsit megpirítva. Citromlé, só, bors, egy kiskanál dijoni mustár az ízesítők - s már kész is. Mesterkéletlen ízek - akár a japán nők is megirígyelhetnék - de erről majd máskor.
Elkészítési idő 12 perc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése