Két tényező szerencsés együttállásának köszönhetően ma meleg garnélás paradicsomslátát ebédeltem. Az egyik tényező, hogy karácsony után majdnem két hét vendégfogadással és az ezzel járó húsevéssel telt. Vegetariánus nem vagyok ugyan, de mértékkel fogyasztok húst, és már azt is tudom, miért: mert így érzem jól magam. Január harmadikán úgy éreztem, kizárt, hogy egy hónapig hús menjen le a torkomon. Persze ez nem teljesen megvalósítható, de az ünnepek óta ha tehetem, csak halféle formájában veszek magamhoz állatot, ezért is volt otthon teljesen szokatlan módon mélyfagyasztott óriásgarnéla. A másik tényező, hogy egy félreértésnek köszönhetően paradicsom is volt otthon - a bevásárlólistára salátafélét írtam, ezt meg ugye szabadon lehet értelmezni. Télen nemcsak azért nem vágyom paradicsomra, mert nem az igazi, de azért sem, mert hűsít, arra pedig pont nincs szükségem most, hogy leesett az első hó. Ha már van, mégis kihozom belőle a legjobbat, azaz melegen készítem el.
Egy serpenyőben kevés olajon öt óriásgarnélát felengedtem, majd 2 felszeletelt paradicsomot öntöttem hozzá és fedő alatt, kevés sóval és egy kiskanálnyi citromlével az egészet tovább pároltam. Amikor a garnéla szépen kifehéredik és a paradicsom is besűrűsödik, kis borsot teszek rá és mélytányérba szedem. Egy marék ruccolasalátát és két evőkanál olivabogyót is teszek hozzá, összekeverem és kész. A délelőtti könyvtárazás és a délutáni irodázás között fél órára ugrottam haza, ebbe az időbe a főzés és az evés is belefért.
P.s.: az évszakhoz abszolút nem passzoló étel, belátom, de ha már nem utazhatok a déli féltekére tengerbe csobbanni (sőt, épp ellenkezőleg, hamarosan irány Tallinn), akkor legalább az ebéd legyen mediterrán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése