Majonézes répakrém

Szerintem a répára azért kattanok rá minden tavasszal, mert a színe pontosan megfelel a hangulatomnak. Tele van a fejem különféle répareceptekkel, az egyik nem épp komplikáltat a vasárnapi ebédhez is elkészítettem. Ez egyébként nem is teljesen kóser lunchboxos étel, mert vagy elkészül 30 perc alatt, de három főzőlángon (ami stressz) vagy nyugiban készül, de akkor tovább tart. A répakrém viszont kenyérre kenve vagy csak sült hallal/ sült szárnyascsíkokkal kombinálva remek munkahelyi ebéd is lehet.

 4 közepes répát meghámoztam, aprítóban feldaraboltam, majd még szintén az aprítóban hozzáadtam 5 kiskanál tejfölt és ugyanennyi majonézt, majd még 15-20 másodpercig aprítottam. Ízlés szerint sózható (az én ízlésem szerint erre nem volt szükség) és pár tekerésnyi bors sem árt neki.
A képen látható kompozícióból a rizs szombati maradék volt, tehát csak gyors átmelegítést igényelt. A borsót vajon, kevés sóval, fedő alatt pároltam, a halat pedig életemben először sütőben készítettem - megállapítva, hogy soha többet. Finom lett, de dupla annyi ideig tartott, mint a serpenyős verzió és nem duplaannyira jó. Azért a teljesség és a tanulság kedvéért a recept: tilapiafilét olivaolajjal bekentem mindkét oldalon, megsóztam-borsoztam és tűzálló tálba tettem. Ráöntöttem másfél deci fehérbort és ráfacsartam fél citromot. Az egészet 200 fokos sütőbe tettem alufóliával letakarva először alsó-felső sütésre, később pedig már alufólia nélkül grill-légkeverésre (hogy mentsem, ami menthető). Rettentő sokáig kellett sütni, közben még meg is fordítottam - és a végén mégsem úsztam meg a serpenyőben sütést. Akkor meg már inkább a megelőző komédia nélkül sütöm serpenyőben. Persze ez semmit sem von le a répakrém értékéből, amit biztos fogok még készíteni máskor is.