Csicseriborsós párnácska

Ma a változtosság kedvéért nem a szállíthatóság volt a szempont, hanem hogy 6 év alattiak is egyenek valamit - betegápolás miatt home office-on vagyok. HaHaHa. Ha velem iratnák a home office címszót egy lexikonban, akkor az lenne a definíció, hogy az a fajta munkavégzés, amikor az ember bármibe kezdene, félbeszakítja valaki, minek következtében a munkavégzés érdemi része az éjszakai órákra esik. De addigra már szerencsétlen munkavállaló hullafáradt a frusztrációtól, hogy egész nap alig haladt.

Na de térjünk át a receptre, amely a helyzetből adódóan nem egy fős, hanem családi adag. Egy doboz konzerv csicseriborsóról leöntjük a levet és megmossuk, majd beletesszük az aprítógépbe. Feltörünk négy tojást, s ezek is mennek a csicseriborsó mellé. Simára mixeljük az egészet, majd kivesszük az aprítóból a kést, s a masszába apránként belekeverünk három evőkanál lisztet (vagy annyit, hogy sűrű legyen, s serpenyőre téve ne folyjon szét.) Még két púpozott evőkanál római kömény, ízlés szerint só és bors kerül bele. (Ha csak magamnak főztem volna, akkor két gerezd fokhagymát se hagytam volna ki, de a gyerekek hagymafóbiája miatt ezt most nem kockáztathattam.) Ja igen, és a római kömény nagyon fontos, anélkül totál élvezhetetlen a végeredmény. Onnan tudom, hogy csináltam pár ilyen natúrt is, számítva arra, hogy a gyerekek majd finnyáskodnak.

Serpenyőben olajat forrósítottam - figyelem, ilyen vele évente egyszer fordul elő, úgyhogy elő a fanfárokkal, ünnepeljük a hőst - és evőkanállal adagoltam a kis párnácskákat, majd mindkét oldalukon világosbarnára sütöttem őket. Tejföllel és natúr paradicsommal igazán remekbe szabott ebéd, ha meg valami salátát eszik hozzá az ember, akkor egyenesen királyi.