Pasta minden mennyiségben!

Ha lehetne egy őrült kívánságom, akkor azt hiszem, ellátogatnék egy olaszországi tésztagyárba. Mióta nemcsak a nagykockát meg a szélesmetéltet ismerem, tehát úgy nagyjából korai kamaszkorom óta, ott zakatol a fejemben a kérdés, hogyan készülnek azok a különleges formájú tészták, és ha látok egy ismeretlen csomag száraztésztát, azonnal lecsapok rá.


Ez a mostani például különösen ideális salátába, mert a szokásosnál keményebb, jobb tartású, nem áztatja szét a paradicsom leve sem. Kétféleképpen készítettem el az utóbbi napokban.

A képen a zöldséges saláta látható: a kifőzött tésztát nyers zöldségekkel kevertem össze, felkockázott paradicsommal, sárga kalirofniai paprikával és leveles salátákkal. Ahogy azt már tőlem megszokhattátok, felkockázott feta került még bele, s az egészet olivaolajjal locsoltam meg. Mindenestül húsz perc alatt voltam kész vele, ez volt a szombati ebédünk.

A második verzióhoz ugyanezt a fajta tésztát - igazság szerint a kifőzött tészta maradékát - használtam fel, valamint a piknikről maradt mártogatóst. A serpenyőben kevés olajon kicsit megmelegítettem négy felkockázott paradicsomot, hozzáöntöttem a hideg kifőtt tésztát (ha frissen főzi ki az ember a tésztát, akkor ez a lépés elmarad, természetesen.) és a mártogatóst. Az egész együtt melegedett fel, az ízek összhangban voltak, de nagyon, és amikor megkóstoltam, csak arra tudtam gondoltam, ó, csak minél tovább tartson a jóízű paradicsomok szezonja!

Mellesleg így a hét közepén meg kell állapítanom, hogy ezen a héten nem megy olyan jól a főzőcskézés, mint eddig - azaz szendvicset viszek ebédre és estére főzöm a meleget, valami oknál fogva mindig tésztát. Hogy miért? Lehet ez persze szénhidrátéhség - időnként szokott rámtörni ilyesmi - de az is, hogy ismét alig van otthon főzési alapanyag. Szombaton megint egy nagy piactúrára készülök, addig meg csak kihúzom valahogyan. Tésztával, naná!