2011. október 22., szombat

Ha(w)rapnivaló

Elfoglalt, dolgozó háziasszonyok legjobb barátja a tortilla wrap. Ha nincs is otthon semmi főtt vagy főzni való étel, csak egy kis zöldsaláta, sajt, szalámi és mustár, akkor is sokkal ebédebb kinézetű mindezt wrapként enni, mint két szelet kenyér közé rakva. Ma viszont volt kedvem és időm főzni, így eggyel komplikáltabb verziót készítettem, darált húsos tekercset.


30 deka darált húst serpenyőben megsütöttem. Az ízesítés: 3 gerezd fokhagyma, két paradicsom - aki akarja, meghámozhatja - só, bors, oregano, édesmustár (süss-würzig volt rajta a felirat), egy kiskanál balzsamecet. Addig sütöttem, amíg már nem volt alatta-rajta nedvesség és kicsit barnulni kezdett a hús.


A wrap közepére tettem egy széles csíkban a húst (4 tekercsre elég ez az adag), bőven tettem rá ruccolát és más leveles salátát, 4 póréhagymakarikát is elosztottam egyenletesen, majd összehajtogattam a wrap csomagolásán látható módon. (Először az alsó harmadot felfelé, aztán egyik és másik szélső harmadot középre. S hogy így is maradjon, szorosan alufóliába csomagolom.)

Lehetne persze a tortillat is otthon készíteni, évente egyszer-kétszer szoktam is, de az nem a 30 perces  főzés kategória, kész alappal viszont 20 perc alatt elkészül.

2011. október 20., csütörtök

Gumibogyószörp


Rolller által inspirálódva új turmixot készítettem, hozzávalói: másfél banán, három maréknyi mélyhűtött vegyes bogyósgyümölcs, fél narancs leve. Zseniális, én mondom, és az egésznarancsossal ellentétben a gyerekek is fogyaszthatónak ítélték.

2011. október 19., szerda

Kókuszos almadesszert

Hideg = sült alma - ez kérem matematika, még ha nem is az iskolai. Az időtakarékos megoldása pedig sütő helyett lábasban készül.

A hozzávalók arányával mindenki kedvére játszhat, nálam épp így alakult: 3 alma csutkátlanítva de héjjal együtt, gerezdekre vágva, két evőkanál kókuszreszelék. Ezeket némi fazékban olvasztott vajra dobtam, kevés vizet öntöttem még rá, beledobtam két szegfűszeget a vízbe, megszórtam fahéjjal, aztán lefedtem. Amikor az alma majdnem megpuhult, még fedő nélkül kicsit tűzön hagytam amíg a leve el nem tűnt, majd kis tálkákba osztottam szét és mézet csurgattam rá. Száraz serpenyőben három evőkanál mandulát pirítottam, ezzel szórtam meg az almát. Szerintem terápiás hatású s az almacsutkátlanító szerkentyűm segítségével mindössze 12 perc alatt kész lettem.

2011. október 17., hétfő

Csicseriborsós párnácska

Ma a változtosság kedvéért nem a szállíthatóság volt a szempont, hanem hogy 6 év alattiak is egyenek valamit - betegápolás miatt home office-on vagyok. HaHaHa. Ha velem iratnák a home office címszót egy lexikonban, akkor az lenne a definíció, hogy az a fajta munkavégzés, amikor az ember bármibe kezdene, félbeszakítja valaki, minek következtében a munkavégzés érdemi része az éjszakai órákra esik. De addigra már szerencsétlen munkavállaló hullafáradt a frusztrációtól, hogy egész nap alig haladt.


Na de térjünk át a receptre, amely a helyzetből adódóan nem egy fős, hanem családi adag. Egy doboz konzerv csicseriborsóról leöntjük a levet és megmossuk, majd beletesszük az aprítógépbe. Feltörünk négy tojást, s ezek is mennek a csicseriborsó mellé. Simára mixeljük az egészet, majd kivesszük az aprítóból a kést, s a masszába apránként belekeverünk három evőkanál lisztet (vagy annyit, hogy sűrű legyen, s serpenyőre téve ne folyjon szét.) Még két púpozott evőkanál római kömény, ízlés szerint só és bors kerül bele. (Ha csak magamnak főztem volna, akkor két gerezd fokhagymát se hagytam volna ki, de a gyerekek hagymafóbiája miatt ezt most nem kockáztathattam.) Ja igen, és a római kömény nagyon fontos, anélkül totál élvezhetetlen a végeredmény. Onnan tudom, hogy csináltam pár ilyen natúrt is, számítva arra, hogy a gyerekek majd finnyáskodnak.

Serpenyőben olajat forrósítottam - figyelem, ilyen vele évente egyszer fordul elő, úgyhogy elő a fanfárokkal, ünnepeljük a hőst - és evőkanállal adagoltam a kis párnácskákat, majd mindkét oldalukon világosbarnára sütöttem őket. Tejföllel és natúr paradicsommal igazán remekbe szabott ebéd, ha meg valami salátát eszik hozzá az ember, akkor egyenesen királyi.

2011. október 16., vasárnap

Maradék rizs kétszer

Ez itt ugyebár nem egy menő gasztroblog, ahol a blogger a kreativitását akarja kiélni. Itt nem bonyolult bevásárlólisták vannak, hanem kiábrándító rizsmaradékok, amiket fel kell használni. Mégpedig sürgősen.


Persze jó nekem, más nők, ha elutaznak négy napra és otthonhagyják a családot, előtte két napig nonstop főznek és fagyasztanak, hogy éhen ne haljon a család. Ehhez képest, ha én otthon hagyok egy lábasnyi rizst azzal, hogy egyék meg, az érintetlenül bevárja hazaérkezésemet. És nem azért, mert a hátramaradottak nem tudnak főzni, sőt! Azért mert inkább teljesen új ételekben gondolkoznak. Így lett, hogy szombaton már sürgősen fel akartam használni a vasárnap elkészült rizst. 

Egy serpenyőben kb 35-40 deka zöldborsót vajon megpároltam, picit sóztam, majd belekevertem a rizsbe. Ez volt a kiindulópont. Most külön vettem kábé két felnőtt adagnyi rizibizit. A többihez egy normális (normális az, amiben nem cafatok vannak, hanem egy tonhaldarab) tonhalkonzerv tartalmát - olaj nélkül - adtam, citromot csavartam még hozzá és reménykedtem, hogy a gyerekek még mindig szeretik a tonhalas rizst, és hogy ezzel a csellel némi zöldséget is bírok a gyomrukba csempészni. Ez így is lett, fogyott valamicske - a maradékot pedig tovább tupíroztam vasárnapra, így:

szintén volt még némi párolt bab a hűtőben, ezt hozzákevertem a tonhalas rizibizihez. Tűzálló tálba simítottam, ráöntöttem egy darabolt, hámozott paradicsom konzervet és reszeltem rá kétféle sajtot, az egyik valami alpesi akármilyen, a másik pedig egy kicsit erősebb ízű francia keménysajt volt - ez utóbbi volt igazából a lényeg. Sütőben kábé 20 perc alatt készült el, mivel már minden hozzávaló kész volt, csak a sajtréteg színét kellett figyelni. Igazából amennyire toldott-foldott a története, annyira lett zseniális az íze, amit ismét hangsúlyozom, a tökéletes sajtválasztásnak köszönhettünk. S a hűtőből ezennel felhasználtam az utazásom előtti maradékokat. Bruttó elkészítési idő 40 perc, de ha a rizibizi kész, akkor csak 22.

Na de mi lett azzal a két felnőttnyi rizibizivel? Nagyon egyszerűen, serpenyőben, vajon és fél citrom levén pároltam majd sütöttem kábé két maroknyi mélyhűtött királyrákot. Sót, borsot szórtam rá, s már kész is. Remek lett, s főleg rekordgyors - mindennel együtt 20 perc, s a végén még a gyerekek is hajlandóak voltak megkóstolni a rákokat, és még ízlett is nekik. De sajna addigra már nem sok maradt.

Energiaital

Az úgy van, hogy a kávé feltétlen híve vagyok, de nem azért, mert felfrissít, hanem a) a rituálé b) az íze miatt. Ha energiára van szükségem, akkor gyümölcsöt eszem - és az utóbbi időben rászoktam a vitaminkoktélokra. Nem, nincs gyümölcscentrifugám és valahogy sajnálnám is a gyümölcshúst kidobni. Inkább vállalom, hogy kicsit sűrűbb-rostosabb az ital - pont olyan, mint az egyik közeli Vitaminbárban.

Eddig két kedvencem van, további kísérletek még bizonyosan jönnek.

Kiwikoktél: 1 kiwit, egy narancsot egy gerezd citromot fél pohárnyi multivitaminlével összeturmixolok. (Ez látható a képen)

Ananászkoktél: Ananászkonzervből négy karika ananászt, egy narancsot fél pohár ananászlét (a konzervből) és fél pohár multivitaminlét összeturmixolok.

Ezeket kár lenne szállítgani a munkahelyre, inkább frissen iszom meg a reggelihez.

2011. október 9., vasárnap

Édes-pikáns rizssaláta

Ez az étel a tökéletes megoldás kis mennyiségű maradék rizs felhasználására: mindössze két púpozott evőkanálnyi kész párolt rizsre lesz szükségünk. Ezen kívül:
egy édesköményt három centi hosszú csíkokra vágunk, és egy serpenyőben kis olivaolajon egy gerezd fokhagyma kíséretében, kevés víz hozzáadásával fedő alatt öt percig pároljuk. Ezalatt feldarabolunk 5 közepes paradicsomot, ezeket is hozzáadjuk az édesköményhez, valamint egy fél doboz paradicsompürét (nem sűrítményt!). Sóval, frissen őrölt borssal és némi csilipaprikaszirommal ízesítjük és  - már fedő nélkül - addig hagyjuk a tűzhelyen, amíg az édeskömény megpuhul. Ekkor még felkockázott juhsajtot adunk hozzá.
A ragut összekeverjük a rizzsel és hidegen vagy melegen fogyasztjuk, mindkét módon remek és laktató saláta, melynek elkészítése nem több, mint 25 perc.

2011. október 6., csütörtök

Toscana ihlette

Annak, hogy olyan régen nem került ide új recept, fölöttébb kellemes oka van: sokat utazgattam mostanában. Oké, hogy munka miatt, de azért pár nap Firenze még munkával együtt is egész elviselhető.
Néhány önellátó apartmanban eltöltött napon kívül nem voltam még Olaszországban, így legszívesebben minden éttermi élményt végigjegyzeteltem volna, hogy itthon meg tudjam ismételni. Persze erre semmi esély, hiszen még a paradicsomszósz íze is más, mint párszáz kilométerrel északabbra.
Ettem többek között spenótos ricottával töltött tésztát gorgonzolaszósszal, tengeri herkentyűs rizottót, padlizsános tésztát (másfélét, mint amit én szoktam főzni), hajszálvékonyra szeletelt húsokat salátával. Egyáltalán: rengeteg salátát mindig jó sok szeletelt vagy reszelt parmezánnal vagy más ahhoz hasonló keménysajttal. Ami viszont meglepetés volt: a toszkán konyhában nagyon fontosak a borsó- és babfélék. Köretként, salátában ettem, de vannak babos-borsós levesek is. Ezért aztán kedvet kaptam ma egy kis babbal kombinált tésztaételhez: egy fél doboz hámozott és kisdarabos paradicsomból készítettem egy szokásos paradicsomszószt olivaolajjal és két nagy gerezd fokhagymával. Ebbe két evőkanál fehérbabot tettem (a gyorsaság kedvéért most ez is konzerv volt). Ebbe a szószba még 10-12 kocka fetát kevertem, spirál tésztára öntöttem. És tényleg, bár eszembe sem jutott volna Firenze előtt babos tésztát enni, most nagyon ízlett. Talán mert eszembe juttatta, hogy október elsején éjjel rövidujjúban bort kortyolgatok a Piazza di Santo Spirito-n?

p.s. Egyébként ismét csak átmenetileg állomásozok második hazámban, így a szokásos napi menükkel okóber 13. után jelentkezem majd.