2012. január 29., vasárnap

Halálfej Joe kedvence

Egy kis leveles spenót fokhagymán  és vajon párolva, kis tejszínnel nyakonöntve, egy marék spiráltészta kifőzve, egy darab mélyhűtött lazacfilé vajon, citrommal, mustárral, sóval-borssal mindkét oldalán 6 percig sütve. Az egész nem több, mint 20 perc alatt elkészül és fenséges!

2012. január 24., kedd

Francia nők diétája

Mostanában a csapból is a Dukan-diéta folyik Bécsben. Állítólag a francia nők ennek a módszernek köszönhetik karcsúságukat - amit őszintén szólva nem hiszek. "A francia nők nem híznak" szerint, amit legalább egy francia nő írt, nem pedig egy férfi, a francia nőknek eszükbe sem jut önsanyargató diétát folytatni. És ha valaki egy diéta egy szakaszában kizárólag fehérjét fogyaszthat, az szerintem már beleesik az önsanyargatás kategóriájában.
Abban az időben, amikor még el se tudtam képzelni, hogy valakinek hogyan lehet súlyproblémája, soha, semmilyen diétát nem követtem. Viszont alig ettem húst, helyette rengeteg zöldséget. És igen, rizst, gabonákat, kenyeret is. Ja, azt nem kell elfelejteni, hogy volt egy napi sétaköröm, amit hóvihar esetét leszámítva végigjártam. Nem azért, mert egészséges, hanem mert szép. Kálvin tér- Dunakorzó - Andrássy út - Körúton végig az Üllői útig. Vagy amikor máshol laktam, akkor más útvonalon, de nem kevésbé hosszú sétát tettem.

A súlyom mint olyan először az első szülés után lett téma. Akkor se a lemondás segített - bár igaz, pár hónapra lemondtam a cukrászdai sütikről, amire Debrecenben nem volt nehéz rászokni. Összekötöttem a kellemetlent a hasznossal. Kellemetlen volt, hogy lift nélküli msodik emeleten laktunk és babakocsit cipelni esélytelen volt, így viszont hordozókendőztem és ezzel sétáltam/sétáltunk naponta 3-4 órát. A francia nők is ezt csinálják - mármint nem a kendőzést, hanem azt, hogy a napi tevékenységeket úgy intézik, hogy minél több mozgás legyen benne. Mindez konditeremben való izzadás nélkül.

Na de mi van akkor, ha újra nagy tempóban mennek össze a kedvenc ruhák és napi több órás sétát, egyéb mozgást sem tudok beiktatni az egész napos ülőmunka mellé? Hát, akkor megpróbálom legalább a régi étkezési szokásaimat feleleveníteni. Friss zöldség híján fagyasztott, hozzá a múltkoriban felbontott rákcsomag másik fele - serpenyőben olivaolajon megpárolva majd kicsit megpirítva. Citromlé, só, bors, egy kiskanál dijoni mustár az ízesítők - s már kész is. Mesterkéletlen ízek - akár a japán nők is megirígyelhetnék - de erről majd máskor.
Elkészítési idő 12 perc.

2012. január 17., kedd

Sehnsucht nach Meer

Két tényező szerencsés együttállásának köszönhetően ma meleg garnélás paradicsomslátát ebédeltem. Az egyik tényező, hogy karácsony után majdnem két hét vendégfogadással és az ezzel járó húsevéssel telt. Vegetariánus nem vagyok ugyan, de mértékkel fogyasztok húst, és már azt is tudom, miért: mert így érzem jól magam. Január harmadikán úgy éreztem, kizárt, hogy egy hónapig hús menjen le a torkomon. Persze ez nem teljesen megvalósítható, de az ünnepek óta ha tehetem, csak halféle formájában veszek magamhoz állatot, ezért is volt otthon teljesen szokatlan módon mélyfagyasztott óriásgarnéla. A másik tényező, hogy egy félreértésnek köszönhetően paradicsom is volt otthon - a bevásárlólistára salátafélét írtam, ezt meg ugye szabadon lehet értelmezni. Télen nemcsak azért nem vágyom paradicsomra, mert nem az igazi, de azért sem, mert hűsít, arra pedig pont nincs szükségem most, hogy leesett az első hó. Ha már van, mégis kihozom belőle a legjobbat, azaz melegen készítem el.

Egy serpenyőben kevés olajon öt óriásgarnélát felengedtem, majd 2 felszeletelt paradicsomot öntöttem hozzá és fedő alatt, kevés sóval és egy kiskanálnyi citromlével az egészet tovább pároltam. Amikor a garnéla szépen kifehéredik és a paradicsom is besűrűsödik, kis borsot teszek rá és mélytányérba szedem. Egy marék ruccolasalátát és két evőkanál olivabogyót is teszek hozzá, összekeverem és kész. A délelőtti könyvtárazás és a délutáni irodázás között fél órára ugrottam haza, ebbe az időbe a főzés és az evés is belefért.

P.s.: az évszakhoz abszolút nem passzoló étel, belátom, de ha már nem utazhatok a déli féltekére tengerbe csobbanni (sőt, épp ellenkezőleg, hamarosan irány Tallinn), akkor legalább az ebéd legyen mediterrán.