2011. december 23., péntek

Stresszmentes karácsony

A stresszmentes karácsony talán nem is létezik - de azért mindent megteszek, hogy az ünnepek alatt a semmittevésre is legyen időm, ne csak főzzek. Hogy az ünnepek előtt előre főznék, az eleve kizárt, erre még sosem volt példa - s nemcsak azért, mert eleve szkeptikusan nézek a mélyhűtés intézményére, hanem azért is, mert kevés olyan ételt szeretek, ami nem akkor a legfinomabb, ha frissen készül.

Gyerekkorom karácsonyi terüljasztalkái nem jöttek volna létre, ha nincs a támogató nagyszülői kör. Mivel ez nálunk ebben a formában hiányzik (földrajzi akadályok miatt), kicsit át kellett alakítani a szokásokat meg magamban annak a definícióját, hogy milyen is a szép karácsony. Így a szép karácsony nálam nem jelent háromféle sültet, nyolc különféle süteményt, kocsonyát és töltött káposztát egy étkezésen belül. Mondjuk ekkora méretű asztal és ennyi főzőedény sem áll a rendelkezésünkre, de nemcsak ezért. Pár éve vezettük be és mostanra már hagyománynak nevezhető, hogy 24-én este a család sajtfondüzik. Az elkészítési ideje alig fél óra, mindenki szereti (igaz, a salátát hozzá csak a felnőttek eszik, de ezt karácsonykor elnézzük a gyerekeknek), van egy kis szertartásjellege és nem mindennapi. Az, hogy speciális edény kell hozzá, még csak nem is igaz. Az első két karácsonykor, amikor fondü volt a vacsora, még nem volt speciális edényünk. Egy egyszerű, vastagabb falú lábast és a teáskanna melegen tartására használatos cserépedényt használtuk, a meleget pedig teamécses adta. Egyébként a mécses nekem jobban bevált, mint a speciális fondüpaszta.
A sajtszószba nemcsak kenyeret, de alma- és répaszeleteket is lehet mártogatni - ez csak egy tipp.

A stresszmentes karácsony része nekem az is, hogy a két ünnep között mit főzünk és eszünk. Szerencsére nem szoktuk betegre enni magunkat - mivel fent részletezett okokból nem is főzök annyit, hogy ez megtörténhessen. Mégis, sosem árt egy kis könnyedebb és gyorsan elkészíthető étel.

A képen a kedvenc zelleres-sonkás tészta látható. A sonkás tészta elég elterjedt osztrák étel, csuszatésztával, tejszínes sonkás szósszal készül. Én most sonka helyett konyhakész füstölt-főtt tarját vágtam hozzá kockára (három főre kb. 3 centi vastag szeletet). Egy serpenyőben kevés olajon megpároltam három zellerszárat, majd hozzáadtam a tarját. Együtt melegítettem pár percig, aztán a kifőtt csuszatésztához kevertem és néhány kanál tejfölt tettem még rá.

A tarját egyébként gyakran használom, ha gyorsan akarok kevés húst tenni egy túlnyomó részt zöldséges ételbe. Ma például ehhez a serpenyős egytálhoz: kevés vajon személyenként fél fej édesköményt és egy almát, valamint egy centi vastag szelet főtt tarját  előbb fedő alatt majd röviden fedő nélkül két kiskanálnyi citromlével párolunk. A legvégén összekeverjük két-három kiskanál fűszeres - pl. dijoni - mustárral. Só az én verziómhoz nem szükséges, persze ízlés dolga. Az ízek tökéletes harmóniája.

És hogy az ajándékokról se feledkezzünk meg: szinte minden évben ajándékozok saját készítésű lekvárt. Személyes kedvencem a narancslekvár, de ezt nem mindenki szereti a családban, így édesebbnek is lenni kell a kínálatban. Idén próbáltam először a kiwi-mandarin lekvárt. Két kisüvegnyi adaghoz 60 deka hámozott mandarin és 30 deka hámozott kiwi szükséges. A hozzávalókat késes aprítóban pépesítjük, majd 30 deka zselésítő cukorral addig főzzük, amíg hideg tányérra cseppentve megszilárdul. Közben le kell szedni a tetejéről a habot - de tilos kidobni, mert tejföl-tejszín keverékéhez adva remek desszert.

Boldog és stresszmentes karácsonyt kívánok!

2011. december 19., hétfő

Wokzöldség

Egy cukkinit és 25 centi pórét és két gerezd fokhagymát wokban mákolajon és némi szójaszósszal - persze ez nincs kőbe vésve - kevergetve pirítottam addig, amíg a cukkini már puha, de még roppanós lett. Az utolsó pillanatban némi csilipaprikát őrültem rá és egy kiskanál citromlével locsoltam meg. Külön száraz serpenyőben két evőkanál szezámmagot pirítottam, ezt rászórtam a zöldségre. Ez így köret lett a vasárnapi sült húshoz, de még pont maradt belőle annyi, hogy a maradék rizzsel és pár húskockával tökéletes ebéd lett hétfőre. A sors fintora, hogy amikor végre megint van elkészített ebédem, akkor betegség miatt mégsem kerül a lunchboxba. Azért persze finom volt.

2011. december 8., csütörtök

Sokoldalú sárgarépaleves

80 deka sárgarépát, két krumplit és 15 centi póréhagymát felteszünk főni annyi vízben, amennyi ellepi + kb. fél liter. Picit sózzuk. Külön elkészítünk egy kisebb csészényi zöldséglevet, ennek a felét hozzáöntjük. Amikor a zöldségek megpuhultak, botmixerrel pépesítjük. Két-három mandarint főzés nélkül szintén pépesítünk a levessel. Egy deci tejszínt és egy kiskanál reszelt szerecsendiót keverünk a leveshez.

Eddig a leves - amely attól lesz sokoldalú, hogy mit teszünk még bele. Az egyszerűbb - azaz kevésbé munkaigényes, de éppoly finom verzió szerint kockára vágott kéksajtot szórunk tálaláskor a levesbe.
A bonyolultabb verzióhoz kb. 20 deka pulykamellre és három evőkanálnyi felkockázott baconszalonnára van szükség. A szalonnát kevés olajon mély serpenyőben megpirítjuk, hozzáadjuk a csíkokra vágott pulykahúst, egy kanál balzsamecetet loccsantunk rá és hirtelen átsütjük. Egy fél kis bögre zöldséglét öntünk a serpenyőbe és borsozzuk - a sózás szerintem szükségtelen, mert az alaplé és a szalonna is sós, de persze ízlés dolga. Akkor van kész, amikor már alig van lé a húson és az is sűrű.
A levesbe tálaláskor belekanalazzuk a szalonnás húst és rá egy marék mazsolát szórunk. És a hangsúly a mazsolán van, bármilyen bizarrul is hangzik elsőre!