A stresszmentes karácsony talán nem is létezik - de azért mindent megteszek, hogy az ünnepek alatt a semmittevésre is legyen időm, ne csak főzzek. Hogy az ünnepek előtt előre főznék, az eleve kizárt, erre még sosem volt példa - s nemcsak azért, mert eleve szkeptikusan nézek a mélyhűtés intézményére, hanem azért is, mert kevés olyan ételt szeretek, ami nem akkor a legfinomabb, ha frissen készül.
Gyerekkorom karácsonyi terüljasztalkái nem jöttek volna létre, ha nincs a támogató nagyszülői kör. Mivel ez nálunk ebben a formában hiányzik (földrajzi akadályok miatt), kicsit át kellett alakítani a szokásokat meg magamban annak a definícióját, hogy milyen is a szép karácsony. Így a szép karácsony nálam nem jelent háromféle sültet, nyolc különféle süteményt, kocsonyát és töltött káposztát egy étkezésen belül. Mondjuk ekkora méretű asztal és ennyi főzőedény sem áll a rendelkezésünkre, de nemcsak ezért. Pár éve vezettük be és mostanra már hagyománynak nevezhető, hogy 24-én este a család sajtfondüzik. Az elkészítési ideje alig fél óra, mindenki szereti (igaz, a salátát hozzá csak a felnőttek eszik, de ezt karácsonykor elnézzük a gyerekeknek), van egy kis szertartásjellege és nem mindennapi. Az, hogy speciális edény kell hozzá, még csak nem is igaz. Az első két karácsonykor, amikor fondü volt a vacsora, még nem volt speciális edényünk. Egy egyszerű, vastagabb falú lábast és a teáskanna melegen tartására használatos cserépedényt használtuk, a meleget pedig teamécses adta. Egyébként a mécses nekem jobban bevált, mint a speciális fondüpaszta.
A sajtszószba nemcsak kenyeret, de alma- és répaszeleteket is lehet mártogatni - ez csak egy tipp.
A stresszmentes karácsony része nekem az is, hogy a két ünnep között mit főzünk és eszünk. Szerencsére nem szoktuk betegre enni magunkat - mivel fent részletezett okokból nem is főzök annyit, hogy ez megtörténhessen. Mégis, sosem árt egy kis könnyedebb és gyorsan elkészíthető étel.
A képen a kedvenc zelleres-sonkás tészta látható. A sonkás tészta elég elterjedt osztrák étel, csuszatésztával, tejszínes sonkás szósszal készül. Én most sonka helyett konyhakész füstölt-főtt tarját vágtam hozzá kockára (három főre kb. 3 centi vastag szeletet). Egy serpenyőben kevés olajon megpároltam három zellerszárat, majd hozzáadtam a tarját. Együtt melegítettem pár percig, aztán a kifőtt csuszatésztához kevertem és néhány kanál tejfölt tettem még rá.
A tarját egyébként gyakran használom, ha gyorsan akarok kevés húst tenni egy túlnyomó részt zöldséges ételbe. Ma például ehhez a serpenyős egytálhoz: kevés vajon személyenként fél fej édesköményt és egy almát, valamint egy centi vastag szelet főtt tarját előbb fedő alatt majd röviden fedő nélkül két kiskanálnyi citromlével párolunk. A legvégén összekeverjük két-három kiskanál fűszeres - pl. dijoni - mustárral. Só az én verziómhoz nem szükséges, persze ízlés dolga. Az ízek tökéletes harmóniája.
És hogy az ajándékokról se feledkezzünk meg: szinte minden évben ajándékozok saját készítésű lekvárt. Személyes kedvencem a narancslekvár, de ezt nem mindenki szereti a családban, így édesebbnek is lenni kell a kínálatban. Idén próbáltam először a kiwi-mandarin lekvárt. Két kisüvegnyi adaghoz 60 deka hámozott mandarin és 30 deka hámozott kiwi szükséges. A hozzávalókat késes aprítóban pépesítjük, majd 30 deka zselésítő cukorral addig főzzük, amíg hideg tányérra cseppentve megszilárdul. Közben le kell szedni a tetejéről a habot - de tilos kidobni, mert tejföl-tejszín keverékéhez adva remek desszert.
Boldog és stresszmentes karácsonyt kívánok!
2011. december 23., péntek
2011. december 19., hétfő
Wokzöldség
Egy cukkinit és 25 centi pórét és két gerezd fokhagymát wokban mákolajon és némi szójaszósszal - persze ez nincs kőbe vésve - kevergetve pirítottam addig, amíg a cukkini már puha, de még roppanós lett. Az utolsó pillanatban némi csilipaprikát őrültem rá és egy kiskanál citromlével locsoltam meg. Külön száraz serpenyőben két evőkanál szezámmagot pirítottam, ezt rászórtam a zöldségre. Ez így köret lett a vasárnapi sült húshoz, de még pont maradt belőle annyi, hogy a maradék rizzsel és pár húskockával tökéletes ebéd lett hétfőre. A sors fintora, hogy amikor végre megint van elkészített ebédem, akkor betegség miatt mégsem kerül a lunchboxba. Azért persze finom volt.
2011. december 8., csütörtök
Sokoldalú sárgarépaleves
80 deka sárgarépát, két krumplit és 15 centi póréhagymát felteszünk főni annyi vízben, amennyi ellepi + kb. fél liter. Picit sózzuk. Külön elkészítünk egy kisebb csészényi zöldséglevet, ennek a felét hozzáöntjük. Amikor a zöldségek megpuhultak, botmixerrel pépesítjük. Két-három mandarint főzés nélkül szintén pépesítünk a levessel. Egy deci tejszínt és egy kiskanál reszelt szerecsendiót keverünk a leveshez.
Eddig a leves - amely attól lesz sokoldalú, hogy mit teszünk még bele. Az egyszerűbb - azaz kevésbé munkaigényes, de éppoly finom verzió szerint kockára vágott kéksajtot szórunk tálaláskor a levesbe.
A bonyolultabb verzióhoz kb. 20 deka pulykamellre és három evőkanálnyi felkockázott baconszalonnára van szükség. A szalonnát kevés olajon mély serpenyőben megpirítjuk, hozzáadjuk a csíkokra vágott pulykahúst, egy kanál balzsamecetet loccsantunk rá és hirtelen átsütjük. Egy fél kis bögre zöldséglét öntünk a serpenyőbe és borsozzuk - a sózás szerintem szükségtelen, mert az alaplé és a szalonna is sós, de persze ízlés dolga. Akkor van kész, amikor már alig van lé a húson és az is sűrű.
A levesbe tálaláskor belekanalazzuk a szalonnás húst és rá egy marék mazsolát szórunk. És a hangsúly a mazsolán van, bármilyen bizarrul is hangzik elsőre!
Eddig a leves - amely attól lesz sokoldalú, hogy mit teszünk még bele. Az egyszerűbb - azaz kevésbé munkaigényes, de éppoly finom verzió szerint kockára vágott kéksajtot szórunk tálaláskor a levesbe.
A bonyolultabb verzióhoz kb. 20 deka pulykamellre és három evőkanálnyi felkockázott baconszalonnára van szükség. A szalonnát kevés olajon mély serpenyőben megpirítjuk, hozzáadjuk a csíkokra vágott pulykahúst, egy kanál balzsamecetet loccsantunk rá és hirtelen átsütjük. Egy fél kis bögre zöldséglét öntünk a serpenyőbe és borsozzuk - a sózás szerintem szükségtelen, mert az alaplé és a szalonna is sós, de persze ízlés dolga. Akkor van kész, amikor már alig van lé a húson és az is sűrű.
A levesbe tálaláskor belekanalazzuk a szalonnás húst és rá egy marék mazsolát szórunk. És a hangsúly a mazsolán van, bármilyen bizarrul is hangzik elsőre!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)